Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Gyöngyvirágtól lombhullásig. Színes filmmel vadmadarak után. (Egy természetfilmező karcolatai). Írta: Homoki-Nagy István.
A feliratozott előlapon a szerző, Homoki-Nagy István tollal beírt dedikációja olvasható: "Szívélyes üdvözlettel ajánlja Budapesten 1955. június 30-án: Homoki-Nagy István".
A kötet felvételeit a szerző és ifj. Tildy Zoltán készítette. Szerzői előszóval, tartalomjegyzékkel, számozott, fekete-fehér és színes, feliratozott természetfotókkal gazdagon illusztrált kötet.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány felirat nélküli, illusztrációval ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban, sérült, hiányos, feliratozott, színes illusztrációval ellátott kiadói borítófedélben.
A dedikáló személy, Dr. Homoki Nagy István (Mezőtúr, 1914. szeptember 2. – Budapest, 1979. december 14.) magyar filmrendező, természetfotós, operatőr. Természetfilmesként-természetfotósként lett híres. Filmjei a magyar tájakat és annak élővilágát mutatják be szuggesztív erővel, színvonalas szakmai bravúrral. A magyar természetfilmezés markáns, meghatározó alakja.
Fülszöveg
(Kisbalatoni nádrengetegben 1954 őszén)
Bizonyára jártak már Önök is - ha máskor nem: kurtaszoknyás vagy rövidnadrágos korukban - régi ház padlásokon.
Az ilyen helyeken barnakalapos gombák tenyésznek kormos gerendákon, a cserepek fölött széljelző bádogkakast forgat a léghuzat és a szújárta deszkák szégyenlősen húzzák magukra a denevérszagú homályt. Némán hasal egymás mellett a sötétség és a mozdulatlanság.
De, ha megbökünk egy laza háztetőcserepet és elmozdítjuk helyéről: százezernyi apró porszem, finom szál és gömböcske reszket, táncol az ezüst fénycsóva parányi országútján. Előbukkantak a napkéve egyik szélén, aztán lebegve keringőznek a fénynyaláb túlsó éle felé, ahol ismét elnyeli őket a sötétség, csak tenyérnyi sáv a felvillanásuk.
Vajjon nem ugyanígy vagyunk-e hazánk ismeretlen természeti tájaival, alig látott állatvilágával is?
Hiszen az erdő elrejti, a mező láthatatlanná teszi, a vadvizek és többnyire elnyelik a benne élőket.
Csak futó pillanatokra láthatjuk az elvillanó őzeket, a mókusok sietve ugranak a lombsátrak mélyére, sőt még a felszínen úszkáló hal is csobbantva menekül a kutató emberi pillantás elől....
Szabadjon kérdeznem, látták-e már Önök, nyárfaerdőben hogyan kél a hold?... Tudják-e milyen lesz a szilfagubacs háza, ha meglepi a dér? ....Süppedt-e tavaszi zsombékba a lábuk? ....Nézték-e közelről a törpegém szembogarát?...
Mit gondolnak, hogyan ébred a nádirigó-család a zizegő sásban? ...Követték-e szemmel a nyilaló sólymot? ....Számolták-e holdfényes éjjeleken, hogy mennyi lámpást gyújtottak a szentjánosbogarak???...
Vajjon ki ismeri a Tisza menti füzesek életét... hányan figyelhetik a mocsarak ingó-rengő nádivilágát... ki tudhatja, mit rejt a párás Duna-erdők zöld homálya... milyen furcsa élőlények népesítik a szikesek árnyéktalan fehér foltjait? Kíváncsi emberszem behatol-e a mocsári tölgyek évszázados odúiba, ahol a kékgalamb eteti csipogó fiókáit, vagy éppen a sárgatorkú nyuszt szoptatja a világtalan kölykeit?...
Az iroda, pult, hivatal, kopogó írógép és városi kőrengeteg - tudom - aligha válaszol igennel...
Pedig geológiai leleteknél is ősibb, antik drámáknál is irodalmibb, a legpompásabb detektívregénynél is izgalmasabb, történelemtudós naplójánál hitelesebb és keleti mozaiknál színesebb a természet hajnaltól napkeltéig zajló élete.
Saját szemükkel persze mindezt kevesen észlelhetik.
De annál többen ismerhetik.
Hiszen éppen ezért készült könyvünk, ezért peregnek természetfilmjeink is.
Ezek a kemény fáradsággal gyűjtött képek, iszonyatos idegmunkával rögzített filmek kizárólag azért készültek - és egyben elnyerik jutalmakat - ha könyvünket letéve, vagy a vetítőteremből távozva: néhány nap mulva még maguk elé tudják képzelni a piroscsőrű feketególyákat, a bátor kerecsensólymot és az árva őzgidát... vagy ... ha olykor még visszacseng képzeletükben - a nádi szél zúgása...
Homoki-Nagy István
Vissza