Gross Arnold: Gross Arnold (aláírt, számozott példány)

Előszó

Gross Arnold, ismert alkotóművészhez nem illenek a nagy szavak. Hiába az autonóm művészi világ, egyéniségével, érzelmeivel összeférhetetlen a mai értelemben vett népszerűség. A Művészet (Új Művészet) c. havonta megjelenő folyóirat 27 éve a nevét sem írta le, a Nemzeti Galéria huszonöt éve egyetlen művet sem vásárolt tőle, a Műcsarnok "személyi archív" anyaga pl. valótlan kiállítási szerepléseket is tartalmaz, Gross Arnold sem az 1970-es XXXV. Velencei biennálén sem előtte sem utána; soha nem volt bemutatva. Életműve, teljesítménye körül nincs semmiféle hírverés. Elértéktelenedett létünk és a művész által hirdetett természetesen szép és tartalmas világ egyre mélyebben feszülő ellentéte ez. Nem módszere az öncélú megdöbbentés, a tűnő különlegesség, a harsány üresség. Csupán önmagát adja, s tehetségét, amit szorgalommal kiművelt. Mindezeket tordai és nagyváradi éveiben családján keresztül kapta bátyjával. Tivadarral együtt, aki Erdélyben ismert akvarellista. Apjuk, Gross Károly festőművész volt, anyai ágon a Kovrigokban is élt a szép, a szépművészetek iránti érzék. Gross Arnold munkáiban "a felkotort horror-álmok helyett az édesábránd tündéri illúziói tündökölnek; messze kerültünk az ortodox szürrealizmus öndicsőítő veszettségétől... még messzebb az absztrakció riasztó kalandjaitól" (Szentkuthy Miklós). Gross Arnold műveivel, amelyek tőle megszokottan "pontos, okos, céltudatos, arányos, gondosan megmunkált, hűségesen kivitelezett, s még valami más is, tündéri is", «csak» nyugalomra int, segít, hogy meglássuk a csodát a kertben, a domboldalon, a vízparton, a parkban, bárhol a világon, megrajzolja az öröm és a barátság ünnepét, a szerelem virágait, a művészet s a művészek dicséretét. Mind-mind annyira egyszerű és mindennapi dolog, csak éppen észrevenni, átélni, valakinek megköszönni nehéz. Technikailag is sokrétű korai munkássága híven tükrözi - ceruzarajzok, linómetszetek és tájképek hosszú során át - e sajátos ábrázolásmód kialakulását. Ez a könyv életének és műveinek már ismert dokumentumait egészíti ki nagyrészt eddig nem publikált rajzokkal, fényképekkel, életrajzi betekintésre. Felbecsülhetetlen értékű kordokumentumok villantják fel a múltat, a nagybányai iskolát, s ezzel együtt a természethű, figuratív ábrázolást, melyben Gross Arnold művészete gyökerezik. Olyan művész ő, aki "mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel" azért, hogy átadhassa ezt a kis könyvet a szeretet megtestesüléseként, amelyre oly nagy, egyre nagyobb szükségünk van mindannyiunknak. Vissza