Témakörök



Lezárt aukciók


Gárdonyi Géza: A kékszemü Dávidkáné (Dr. Werner Adolfnak dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Regény

Szerző
Gárdonyi Géza
Singer és Wolfner Könyvkereskedése (Budapest) ,
Könyvkötői kötés , 152 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar 
Méret: 18 cm x 12 cm
ISBN:
Aukció vége:
2021-02-28 20:00

Aukciós könyv adatai

Budapest, 1899, Singer és Wolfner Könyvkereskedése (Budapesti Hírlap Nyomdája), 152 p. + [8] p.

Aukciós jelenlegi példány részletes leirata

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A kékszemü Dávidkáné. Regény. Írta: Gárdonyi Géza.

Az 1899-ben megjelent történelmi kisregény Gárdonyi fő művének, az Egri csillagoknak „melléktermékeként” született. Ez a történet szintén a török időkben játszódik, főszereplői Kis Andor és Tegzős Ilona, akit nevelőszülei akarata ellenére, egy Dávidka nevű módos gazdához adnak feleségül. A szerelmesek azonban nem tudnak egymás nélkül élni, és a regény végén – szinte mesei fordulattal – mégis egymáséi lesznek. Igazi romantikus történet, történelmi háttérrel, melynek alapját egy nagykőrösi boszorkányper aktái adták. Sőt, mint a kutatás kimutatta, a regényben Gárdonyi saját fiatalkorát is megírta, hiszen az író gyerekkori szerelmét szülei egy Dávidka nevű módos paraszthoz kényszerítették.

Jelen darab az első kiadás egy példánya – melyet a szerző dedikált is. Az ajánlás szövege:

 

"Főtisztelendő / dr. Werner Adolf urnak / tiszteletem csekély jeléül / Gárdonyi"

 

A dedikáció címzettjét jegyzi a hazai irodalomtörténet, az egyháztörténet és az egri helytörténet is.

Werner Adolf Vilmos (1867–1939) ciszterci szerzetes, zirci apát, tanár és irodalomtörténész teológiát és bölcsészetet végzett. 1890-ben szentelték pappá, majd egy évvel később a budapesti egyetemen magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett. A székesfehérvári ciszterci gimnázium tanárává nevezték ki, ahonnan 1895-ben Egerbe helyezték át. Egy újabb áthelyezést követően 1904-től 1917-ig a bajai rendház főnöke volt. 1917-től újra Egerben élt, és a helyi ciszterci gimnáziumban tanított, melynek 1924-ben igazgatója is lett. 1921-ben tankerületi főigazgatóvá nevezték ki. 1924-ben apáttá választották, a pápa pedig a violaszínű zuchetto és birétum viselésének engedélyezésével tüntette ki. Ezután Zircen élt. A nevelésügy terén szerzett érdemei elismeréséül a Horthy Miklós kormányzó 1929-ben a II. osztályú magyar érdemkeresztet a csillaggal adományozott neki. Magyar irodalmi, művészettörténeti és pedagógiai témákban is jártas volt, irodalomtörténeti tanulmányokat írt többek között Gvadányi Józsefről, Kisfaludy Sándorról és Vörösmarty Mihályról.

Mivel egy ideig Gárdonyi és Werner mindketten Egerben éltek, természetesen ismerték egymást. Sőt, mint ahogy a dedikáció címzettjének egy leveléből kiderül, rendszeresen találkoztak is. Werner a már nagybeteg író utolsó napjaiban, 1922. október 27-én írta Egerből a Légrády kiadónak: „Idestova húsz éve, hogy minden vasárnap délután meglátogatom Gárdonyi Gézát”. (Sz. Király Júlia: Gárdonyi utolsó levelei. In: Agria L. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve. Szerk.: H. Szilasi Ágota, Várkonyi Péter, Bujdosné Pap Györgyi, Császi Irén. Eger, 2017. 263–280.)

Gárdonyi Géza utolsó betegsége alatt már nem tudott egri remetelakjából kimozdulni. Utolsó látogatói pedig éppen ciszterci tanárok voltak: amikor elterjedt a hír, hogy az író megbetegedett, „az utolsó délután” Petro József, Torday Ákos és Werner Adolf mentek föl hozzá. ([Petro József:] Gárdonyi Géza utolsó órái. Új Nemzedék, 1922. nov. 11. 5.)

Werner tehát egyike volt azoknak, akik utoljára beszéltek Gárdonyival.

Az író halála után egyik alapítója lett a Gárdonyi Géza Társaságnak, és a társaság tiszteletbeli elnökeként halálig részt vett „az egri remete” emlékének ápolásában. (Erről bővebben lásd: Szecskó Károly: A Gárdonyi-kultusz kezdetei Egerben. Agria, 2015. tél. 103–117.)

 

Gárdonyi amilyen sokat írt, olyan keveset dedikált – ebben nyilvánvalóan a nyilvánosságtól visszahúzódó jelleme és zárkózott életformája is szerepet játszott. A roppant ritkán fölbukkanó szerzői ajánlással ellátott kötetek közül a Werner Adolfnak szóló adott példány különösen becses gyűjtői darab: szerzője, ritkasága és címzettje okán is.

A könyv néhány belívén egykori tulajdonosi bélyegzés látható. A kötetet a Budapesti Hírlap Nyomdája, nyomta Budapesten.
Könyvkötői félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és könyvgerinccel, az eredeti feliratozással ellátott, borítófedél és hátlap kötetben történő megőrzésével, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.

Előszó

Részlet a műből: A kocsiúton egy lovas ember ment. Csöndesen ballagó lépésekben vitte a ló Kőrös városa felé. A lovason fehér szűr volt, a fején meg felgyűrt karimájú posztó-süveg. Az arca a... Tovább

Előszó

Részlet a műből: A kocsiúton egy lovas ember ment. Csöndesen ballagó lépésekben vitte a ló Kőrös városa felé. A lovason fehér szűr volt, a fején meg felgyűrt karimájú posztó-süveg. Az arca a mellére hajladozott. Aludt. A ló is, mintha aludt volna: lomhán, bólingató fejjel ment a város felé. Egyszer aztán megállott, és beleharapott az út szélén zöldelő harmatos fűbe. A lovas ekkor fölemelte a fejét. Fiatal parasztlegény. Azt lehetne mondani, Napoleonhoz hasonlít. De bolondság volna az ilyen összehasonlítás, mert ebben az időben, mikor ez a legény Kőrös városa felé igyekezik, Napoleonnak még az öregapja sincs a világon, - lévén az esztendő 1650. Vissza
Tétel sorszám:
053

Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)

Hátralévő idő:
Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul.


Leütési ár:
1.600.000 Ft Licitek száma: 106



Ft
Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni!