Fekete István: Zsellérek
Regény
Szerző
Fekete István
Királyi Magyar Egyetemi Nyomda
(Budapest)
Vászon
, 334 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
21 cm x 14 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2020-11-22 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1939, Királyi Magyar Egyeti Nyomda kiadása (K.M.E.Ny., Bp.) 334 p. + [2] p.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
b>Első kiadás. Zsellérek. Regény. Írta Fekete István. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda regénypályázatának díjnyertes műve. A kötetet nyomtatta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapesten.
A kötet szerepel a Magyar Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1945/1946-ban összeállított „Fasiszta szellemű, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek I-IV.” címmel megnevezett zárolt könyvek tételes és hivatalos listáján. Kiadói egészvászon kötés feliratozott, alakos-ábrás címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, sötétkék egyszínű előzéklappal, nagyon szép, tiszta belívekkel, hiánytalan, megkímélt, megőrzött, szép, gyűjtői állapotban, eredeti kiadói többszínű, rajzolt képes, gerincfeliratos, fülszöveges szép állapotú b.fedélben. A borító enyhén elszíneződött, a lapélekkel és néhány lappal együtt foltos. Az előlapon és a címlapon tulajdonosi bejegyzés látható. A kötet szerzője, Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Közeli barátjával, Csathó Kálmánnal együtt a magyar „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők egyik legolvasottabb magyar írója. Műveit az ember-, állat- és természetszeretet, valamint az egyetemes humánum uralja. Jelen kötet (Zsellérek) 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán (melyre összesen 193 író küldte be pályaművét) megkapta a 3000 pengős első díjat. A kötet népszerűségét mutatja, hogy 1939-1944 között hét kiadást ért meg. Csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, csonkítatlan formában, mivel a regény bemutatja a magyarországi vörösterror hétköznapi valóságát. Ez a sokáig agyonhallgatott remek regény az író korai remekművei közé tartozik.
Előszó
Részlet a könyvből:
"Egy haris kiáltott a réten, aztán újra csend lett, csak a lovak dobbantak néha, mert a meleg odadőlt a kocsi mellé és sok volt a bogár.
Délre járt az idő. A vadkörtefának...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Egy haris kiáltott a réten, aztán újra csend lett, csak a lovak dobbantak néha, mert a meleg odadőlt a kocsi mellé és sok volt a bogár.
Délre járt az idő. A vadkörtefának kerek volt az árnyéka és a domboldalakon fehéringvállas asszonyok vitték az ebédet.
Jó volt ez a csend. összeértem benne a földdel, az éggel, a remegő levegővel, és nehéz lett volna megmozdulni, mert kapaszkodó két kezemmel megmarkoltam az aszott füvet és úgy éreztem, ujjaimnak gyökere nőtt mélyen a hűvös földben.
Hátam a vadkörtefának támasztottam. Fejem alatt a cserepes, kemény kéreg pattant néha és hajam megfogták a repedések, melyekben télen lepkék alusznak bábkoporsójukban.
A lekaszált füvek keserű, tiszta illata lengett körülöttem: íze az inyemre tapadt, melytől könnyű lettem és révedező gondolataim szétcsapták szárnyukat, mert velük együtt határtalan lett a messzeség.
Ez az íz, ez az illat volt a ballagó évek elvetett gondja: maga a szabadság. Ez az illat volt a te Deum, a bizonyítvány, a vakáció.
Kitárult tőle a hullámos dombvidék és közel jött a völgyek kékbehajló messzesége, a fehérlő gyalogutak pántlikája, a patakok ezüst sudara és a puhán szálló szelíd felhők, melyek talán pehelyből voltak és azért kerülték a napot, hogy lángra ne lobbanjanak tőle."
Vissza