Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A fordító és az illusztrátor által aláírt példány. Számozott kiadás. A Napló. Írta: Goethe. Fordította: Babits Mihály.
A colofon oldalon a fordító, Babits Mihály és az illusztrátor, Prihoda István jól olvasható aláírása látható.
"Ez a könyv a Genius Könyvkiadó R.-T. megbízásából, Babits Mihály fordításában, Prihoda István négy eredeti, kézisajtón készült kőrajzával és egy záródísz metszetével, Weiss Antal címlapjával, Végh Gusztáv kötésterveivel, 1000 géppel számozott és meritett papiron nyomott példányban készült. Ebből: 1-100-ig kézzel szinezett egész pergament kötésben és szines litografiákkal a fordító és illusztrátor kézjegyével és külön tokban a kétszinnyomásu kőrajzokkal; 101-300-ig selyem kötésben, szines litografiákkal; 301-1000-ig müvészi papirkötésben és kétszinü litografiákkal. A nyomdai és litografiai munkákat Weiss L. és F. nyomdája, a kötéseket Gottermayer Nándor műhelye készítették." Ez a példány a 41. számú.
A címlapon a szerző arcképével, négy, szövegközti, felirat nélküli, beragasztott, hártyapapírral védett, eredeti, kézisajtón készült kőrajzzal és egy részletgazdag, fekete-fehér záródísz metszettel illusztrált, valamint Babits Mihály bevezetőjével kiegészített kötet.
Kiadói pergamen kötésben lévő példány aranyozott feliratos, aranyozott, színezett, alakos-ábrás illusztrációval ellátott, enyhén foltos címfedéllel, aranyozott feliratos, foltos könyvgerinccel, a címfedél felől sérült előzéklappal, színes illusztrációval ellátott, kissé foltos hátlapon a kiadó feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A kötet fordítója, Babits Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Érettségi után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar–francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgatója. Hatalmas műfordító vállalkozása volt Dante Isteni színjátékának magyarra fordítása. 1918-as megalakulásakor a Vörösmarty Akadémia alelnöke, majd elnöke. 1930-ban a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1920 februárjától kizárásáig rendes tagja volt a Petőfi Társaságnak. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár. 1929-től a Nyugat főszerkesztője.
A kötet illusztrátora, Prihoda István (Kolozsvár, 1891. november 15. – Budapest, 1965. november 22.) magyar grafikus, festőművész, könyvillusztrátor, olimpikon sportlövő. Középiskoláit és a Képzőművészeti Akadémiát Budapesten végezte. A Műcsarnok állandó kiállítója. Rézkarcaival nagy feltűnést keltett. Háromszor nyert állami grafikai díjat 1911-1914 között a Magyar Grafikusok Egyesületétől. Igen nagyra becsülték a hideg tűvel készített aktjait és lenyűgöző figurális alkotásait. A San Franciscó-i Panama-Pacific Nemzetközi Kiállítás nagy meglepetése volt. A Szinyei Merse Pál Társaság grafikai díjának nyertese. A múlt század huszas éveiben Frenkel József műkereskedő megrendelésére kortárs művészek festményeiről készített igényes rézkarcokat. A képeket az eredeti festmény művészei szignózták vagy aláírták. Ezek a rézkarcok széles körben keresettek és ismertek voltak. Az 1930-as évektől a budapesti Képzőművészeti Főiskola Grafikai Tanszékének vezetője volt.
Előszó
Goethe a Naplót 61 éves korában írta, és fő stanzáiban Vulpius Krisztinát dicséri, ki felesége lett. Az egész költemény öregkorának legszebb és legjellemzőbb terméséből való: erotikus költemény a legmagasabb és legnemesebb módon. Szerelemben tisztultak e versek erkölcsössé, mint az arany a tűzben. Aki azt a nálunk-ugynevezett "erotikát" keresi, azt a piszkos erotikát: annak époly kevéssé fognak tetszeni, mint a prüdnek és álszentnek.
Goethe maga mélyen érezte költeményének merészségét a kicsinyes, modern "erkölccsel" szemben.
- Ha szellem és magasabb nevelés közkinccsé válhatna - mondta Eckermannak -, a költő szabadsága korláttalan lenne: mindig nevén nevezhetné a gyermeket s nem kellene félnie a teljes igazságtól. Ma azonban kényszerül meggondolni, hogy műve vegyes publikum kezeibe kerül, s oka van vigyázni, hogy a derék emberek többségét nagyon is nagy szókimondása meg ne botránkoztassa. Aztán csodálatos dolog az az idő. Zsarnok az, megvannak a maga szeszélyei; ahhoz, amit valaki mond vagy tesz, minden század másféle arcot vág. Ami a régi görögöknél megengedett volt, azt nekünk ma "nem illik" kimondani, s amin jól mulatott a Shakespeare erőtől duzzadó kortárs, azt a mai angol nem tudja elviselni...
Vissza