„Napról napra ugyanazok a hiányok
dúlják fel a házat,
míg távol vagyunk.Valami sosem
illik az idillbe.”
Grecsó Krisztián kétségkívül prózájával vált közismertté, ám jó tudni róla, hogy pályafutását költőként kezdte el. Az Ami elhasadt c. kötetben a POKET zsebkönyvek újra kiadták Grecsó Krisztián legelső, szárnypróbálgató köteteit, melyek még kisebb, vidéki magánkiadásban jelentek meg, korlátozott példányszámban.Grecsó stílusa nagyon nyers és ezt nem az okozta, hogy kezdőként vetette papírra ezeket a költeményeket. Az a nyers és kiforratlan stílus, amit a szerző legelső írásaiban is tanúsított más műveiben is fel-feltűnik, ám ezúttal a hétköznapok szépségeibe és viszontagságaiba, a felemelő gyermeki naivitásba, a fiatalság bohókájába és az elmúlás filozófiájába csomagolta kemény, rusztikus gondolatait.dúlják fel a házat,
míg távol vagyunk.Valami sosem
illik az idillbe.”
„Az ember fordul baráthoz, tanárhoz,
az ember kérdez tolmácsot, papot,
az ember átalszik egy életet,
s válaszként jó, ha megkap egy napot.”
Nádasdy írásaiban az a legcsodálatosabb, hogy tematikáit, érzésit, élettapasztalatát képes bármibe becsomagolni. Laikus olvasóként talán fel sem tűnik az embernek, de a szerző ugyanúgy ontja magából a kötött formájú költeményeket is, mint a szabad verseket.Engem rendkívül el tud varázsolni a szerzőnek a világnézete és a gondolkodásmódja, hiszen minden létállapottal, minden gondolattöredékkel képes kapcsolatot teremteni, az önkitárulkozás magasiskoláját tanúsítva minden sorral. A szabadság vágyával vegyül el a lappangó félelem és szégyenérzet, melyet a külvilág reakciója vált ki folyamatosan úgy a szerzőből, mint az olvasóból. Ebben a kettősségben rejlik a versek zsenialitása, hiszen tömegek lavíroznak az önazonosság felé való törekvés és a konvenciók közé való beszorulás között – s ahogyan a kötetben is, a való életben is hol az egyik, hol a másik válik dominánsabbá.Mint a legtöbb vers, nem megoldást akar kínálni erre a problémára, egyszerűen csak meg akarja ragadni ezt az alapjáraton igen magányos életérzést és a szubjektumon túlra, közösségi témává emelve a személy önazonosságának ezt a kettősségét.az ember kérdez tolmácsot, papot,
az ember átalszik egy életet,
s válaszként jó, ha megkap egy napot.”
Nagy József Levente: Csillagok közt kifeszítve
„Uram,
ne hagyj egyedül magammal
hiszen tudod
milyen
nehezen ismerkedő
típus vagyok.”
Nagy József Levente kötetét gyakran leveszem a polcról, hogy bele-beleolvasgassak, mert a kedvenceim néznek vissza rám a sorok közül. Megvan benne Pilinszky szerénysége, Ady bírálata és József Attila szokatlan istenkapcsolata.A kötetben megvan mindaz, amit én a költészetben leginkább csodálni tudok: általános igazságokat fogalmaz meg úgy, hogy az egyáltalán ne tűnjön klisének, vagy elcsépelt gondolatnak, ugyanakkor magas hatásfokkal dolgozva, a legváratlanabb pillanatokban csapódnak le ezek a versek az ember lelkén és lassan, soronként ívódnak bele. Nagy József Levente gondolatai pontosan azoknak az igazságoknak tűnnek, melyeket az ember saját bőrén tapasztal meg hol szúró, hol lágy, hol érdes, hol simogató érintésként.ne hagyj egyedül magammal
hiszen tudod
milyen
nehezen ismerkedő
típus vagyok.”
