Hamvas Béla 1897. március 23-án született Eperjesen, Kossuth-díjas magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros.
Főbb művei: A világválság (1938), A száz könyv (1945), Karnevál (1985), Silentium-Titkos jegyzőkönyv-Unicornis (1987), Közös életrend (1988), Fák (2000)
Hamvas Béla gyermekkorában zongorázott, emellett kezdte el az írást. Harcolt az ukrán fronton, ahol súlyos sérülést szerzett, majd az észak-olaszországi fronton egy bombatámadás következtében a légnyomás megsebesítette. A felépülése során híres filozófusok munkái kerültek kezébe, melyek mély nyomot hagytak lelkében. Dolgozott könyvtárosként, szerkesztőként és kertészként. Az írás mindennapi gyakorlat volt számára, esszéket írt. Nem alkotott új filozófiai rendszert, nem is tartozott egyetlen filozófiai iskolához sem, munkásságának eredetiségét nagyra tartják. Hamvas Béla 1968. november 7-én hunyt el Budapesten, 71 éves korában.
Társszerzőként az Antikvárium.hu-n elérhető kötetei.
