Tóth Bálint 1929. december 17-én született Keszthelyen, József Attila-díjas költő, író, műfordító.
Főbb művei: Nehéz örökség (1969), Hetedik évad (1975), A senki földjén (1998), Túl a vesztett kert fáin (1980), Nyiss kaput, angyal (1988), Krisztinavárosi körmenet (1991), Varázsduda: versek (2000), Magyar Litánia (2011)
Tóth Bálint orvostudományi karon kezdte tanulmányait, majd magyar-történelem szakon folytatta. Négy éven keresztül börtönbüntetésben volt „államellenes szervezkedés vádjával”. Dolgozott a csepeli acélmű finom hengerművében, majd Martin-üzemében, kocsikísérőként, könyvraktári munkásként és utcai könyvárusként. Nyolc éven keresztül az Országos Széchényi Könyvtárban volt könyvtáros, 1970 óta az írásnak él. Héber, latin, grúz, olasz, angol, német és svéd költők műveit fordította magyar nyelvre. Tóth Bálint A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja.
