A kétezredik esztendő: jubileum vagy világvége?

Előszó

A nagyon távoli múlt homályába vesző ősidőktől kezdve, az emberi élet, különösen az emberi gondolkodás kezdetei óta az embert szüntelenül foglalkoztatja a holnap, a jövő. Mindig szerette volna és mindig is óhajtja pontosabban megismerni a holnapot, felkészülni a következő időszakokra, előrelátni évtizedekre, sőt ha lehet, még annál is tovább. Ennek a jövőt megismerni akarásnak a törekvésével találkozunk már a Biblia első lapjain: Miután a Teremtő megalkotta az embert, azonnal a kísértőnek engedve olyan akart lenni, mint Isten. Tudni akarta: "mi a jó és mi a rossz" (1Móz 3,4), azaz mi vár rá holnap, milyen lesz a jövője.
Isten az embernek ezt a kívánságát nem teljesítette; így képtelenek vagyunk teljes pontossággal előrelátni, hogy mit hoz a holnap, még kevésbé tudjuk csalhatatlanul meghatározni, megtervezni a jövőt. Mivel pedig a jövő megismerésére irányuló szándékát az ember nem adja fel, a jóslatoknak, a jövendöléseknek a legváltozatosabb formáival próbálkozik. Az emberiséget végigkíséri a legkülönbözőbb látnokok, jósok, varázslók szereplése, a történelem előtti időktől az írott történelem - csupán néhány évezred - folyamán át egészen a mai napig. Így szerepelnek a Szentírás lapjain is álomfejtők, látnokok és próféták - jóllehet az utóbbiak egészen más szerepet töltöttek be, mint az ősi kultuszok és misztériumok jóshelyein az orákulumok és a Szibillák. Vissza