A régi Buda és Pest iparművészetének kiállítása

Előszó

Mikor az Iparművészeti Múzeum elhatározta, hogy a régi Buda és Pest iparművészeti emlékeiből kiállítást rendezzen, meg voltunk győződve, hogy ezeket az emlékeket szeretetteljes érdeklődéssel fogják fogadni mindazok, kik lélekben az ország fővárosával összeforrtak. Örömmel vállalkoztunk erre, bár tudtuk, hogy kiállításunk nem fogja teljes képét nyújtani Buda és Pest régi iparművészetének. A kutatás útján haladva, arra kell rádöbbennünk, hogy a két ikerváros művészeti emlékeit a XVIII. század elejéig csaknem teljesen elpusztította az a rengeteg csapás melyből jobban vette ki részét, mint Európa bármely más városa. Budán, ahol a reneszánsz-művészet ébredése idejében Mátyás király fényes palotát emelt magának és Pesten, ahol még ma is csodáljuk egy későgótikus templom igen jelentékeny építészeti maradványait, kétségtelenül az iparművészetnek is voltak kitűnő mesterei, de ősi múltjának emlékei - sajnos - nyom nélkül eltűntek. Pusztulásuknak okát az oszmán hadak felvonulásában és Budavárának csaknem másfélszáz évre terjedő megszállásában találjuk meg és Pest-Buda kulturális múltjának korábbi szakaszát csak krónikákból, oklevelekből, egyházi leltárakból és régi útleírásokból tudjuk homályosan rekonstruálni, de az ezernyi gazdag emlékből úgyszólván semmi sem maradt reánk.
A két város újabb kora Budavárának 1686-ban történt visszafoglalásával kezdődik. A Budát visszavívó hadseregek elvonulása után lassan-lassan megindul az újjáépítés munkája, mely eleinte csak a romok eltávolítására szorítkozhatott... Vissza