A túzok védelme Magyarországon

Előszó

A túzokfélék (Otididae) családja 8 nembe sorolt 22 fajjal, s ezen belül 47 alfajjal népesíti Európa-Ázsia-Afrika és Ausztrália síkságait. Bár e népes állatcsoportnak csak kisebb hányada él ember által belterjesen hasznosított környezetben, mégis valamennyi faj állománya fogyatkozik. Egyiket-másikat már kipusztulás veszélyezteti. Közöttük találjuk a nálunk honos nagy túzokot (Otis t. tarda L„ 1758) is!
Földrészünknek legnagyobb madarát csodáljuk benne, egy kifejlett, vén kakas a 18-20 kg-ot is elérheti. A tyúk jelentősen kisebb, legfeljebb 5-6 kg-os felső súlyhatárral. A túzok a nyílt pusztákon él, s az ilyen környezetben Portugáliától Kelet-Ázsiáig, a német-lengyel síkságtól Észak-Afrikáig, Iránig szóródik szét gyérülő állománya. Európában a fogyatkozása már több száz éve ismert. A XVI. sz. végén még Svájc havasi fennsíkjain is előfordult, és csak a XVIII. sz. utolsó, meg a XIX. sz. első harmadában tűnt el Skóciából, Dél-Svédországból, Dániából, Hollandiából. Franciaország, Albánia, Görögország, Tunézia, Algéria teljesen, Lengyelország, Jugoszlávia, Bulgária majdnem maradéktalanul csak az utóbbi évtizedekben vesztette el állományát. Az NDK, Ausztria, Csehszlovákia, Románia, Törökország, a Szovjetunió és Marokkó csak egykori túzokgazdagsága töredékét őrzi. Manapság a Pireneusokkal elszigetelt Ibériai-félszigeten találjuk a legtöbb túzokot. Vissza