Előszó
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király. Ennek a királynak két olyan kertje volt, amelyik csupa selyemfüvet termett. Egyszer eszébe jutott a királynak, hogy...
Tovább
Előszó
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy király. Ennek a királynak két olyan kertje volt, amelyik csupa selyemfüvet termett. Egyszer eszébe jutott a királynak, hogy lekaszáltatja a füvet, egyenek a lovai selyemszénát. Egy sereg kaszást hivatott, meg parancsolta nekik,, hogy menjenek a kertbe, és a füvet kaszálják le.
Előállt a kaszások közül a legbátrabb beszédű:
- Felséges királyom, ha karóba húzatod a fejünket, se kaszáljuk le a selyemfüvet, mert az egyik kertben három óriás lakik, a másikban meg három medve, és azokkal nem hogy mi, de még felséged katonái sem bírnának; halál fiai lennénk, ahogy a fűbe belevágnánk a kaszánkat.
Éppen akkor vetődött az udvarba egy vándor szabólegény. Hallja, hogy mit beszélnek a kaszások, s mindjárt ajánlkozik a királynak:
- Felséges királyom, csak bízza rám, én elpusztítom az óriásokat is, a medvéket is.
- No hallod-e, - mondja a király - nem nézem ki belőled ezt a nagy vitézséget, hanem ha csakugyan megteszed, amit mondasz, neked adom a fele királyságomat.
Egyszeribe kezet csapnak, s a szabólegény csak annyit kíván a királytól, hogy adjon neki egy nyulat, egy darab túrót, meg egy vérrel telt hólyagot.
Vissza 
