Amerigo Tot kiállítása-Tihanyi Múzeum, 1969

Előszó

A külföldön naggyá lett - tőlünk rég elszakadt - magyar művészek utóbbi években sűrűsödő hazalátogatása műveik bemutatására, könyveik kiadására, alkotásaik nekünk-ajándékozására vonatkozó készségük-kedvük nyilvánítása, amire - valljuk be - ezideig nem sok biztatást kaptak tőlünk - számunkra igen hasznos és örvendetes jelenség. Képzőművészetünk csak nyerhet az ilyen gesztusokból, melyeknek egyetlen hajtóereje: letagadhatatlan vonzódás a régi hazához és kultúrához. E gesztusok elfogadása, hasonlókkal viszonzása: a kiállítások megrendezése, könyvek megjelentetése, az ajándékok múzeumi kincseink közé sorolása - egyetemes értékeink, de még az általuk provokált viták révén is - nagyot lendíthet képzőművészetünk fejlődésén.
Amerigo Tot idegenben élő nagy művész-honfitársaink közül egyike az elsőknek, aki hazalátogatott, s most reprezentatív kiállításon (valamivel később könyvben) mutatkozik be. Tot római műterme a Via Marguttán már évek óta valóságos zarándokhelye a művészetértő magyar értelmiségnek, köztük elsősorban a fiatal magyar művészeknek, akik mindenkor baráti fogadtatásra, utóbbiak aktív támogatásra találtak, s találnak nála. Így aztán Totnak minden külföldi magyar művész közül talán a "legjobb sajtója" van itthon, Magyarországon. Ennek ellenére, a kiállítás várhatóan nagyszámú közönségének egy és mást itt is el kell mondani róla. Vissza