Átlók művészcsoport

Fülszöveg

Az alapítók az ÁTLÓK-kal egymáshoz tartozásuk legfőbb tulajdonságát fejezték ki. Azt, hogy egypontban metszik egymást, de útjuk elágazik. A találkozási pont gyakorlatilag Pesterzsébet, művészetükben pedig a reneszánsz.
"...A firenzei reneszánsz léptékét akartuk alapul venni egy olyan városi közösség kialakításához, amelynek legfőbb jelentősége éppen pezsgő, sajátságos szellemi életében, művészetének (de általában egész szellemének) önállóságában található..."
"...A 60'-as években ugyanis világossá vált előttünk, hogy a lakótelep-szisztéma egyszer s mindenkorra üres ködevéssé tette elképzelésünket a magát fölépítő új Pesterzsébetről. A rajzasztalokról lekerültek az Erzsébetet is ellakótelepesítő sivár tucattervek - ez csikarta ki a korrekciót; Erzsébet újjáépül, láttuk méghozzá úgy, hogy az új forma prolongálja a régi tartalmat. A nincstelenség (szellemiekben ez azonos a megkülönböztethetőség, az egyediség hiányával) fölszámolása helyett tartósítása következik. A (mindenfajta értelembe vett) nyomorúság átkeresztelése.
Mielőtt a tények lebunkóztak volna, ezért lett sürgős szükségünk az ÁTLÓK-ra, illetve az eszmére, az erzsébet-i Firenz eszméjére..."
(Kárpáti Kamil)
"Azóta ismét elmúlt két évtized. Az egykori ÁTLÓK mai erzsébetisége jóval ösztövérebb, nem csillog. Erzsébet végig a tengerszint alatt maradt. Se Firenze, Se Chagall Vityebszkje nem lett belőle.
Gaál halálával az ÁTLÓK szétbomlott.
A munkák, az egyelőre többségükben még elszigetelt munák viszont erzsébetiek.
Az erzsébetiség a művekben van, azoktól el nem választható. S nemcsak ott, ahol a téma, a helyszín Erzsébet. Szóljon bármiről a munka, a mű, a tömény külvárosi atmoszféra nyomásában született, amely jellegzetes, mint a falu levegője. Nemcsak a légzés - a gondolat, a nyelv, az ének ritmusát is kiszabja. Aki a tenger vizében megmerül, sója is rárakódik, tekintet nélkül arra, hogy óhajtja vagy nem óhajtja. Ez a só Erzsébet érintése."
(Kárpáti Kamil) Vissza