Botanica Anima

Előszó

Botanica Anima
2005-ben egy művésztelep alkalmával kezdem el kísérletezni az üveg, mint festészeti médium használatával. Az ott talált mintás üveglapot (katedrál-üveg) itt használtam először. Az az optikai hatás, amit az üvegre felhordott, s így részben transzparensen maradt olajfesték kelt, egy expresszívebb festésmód felé mutat. Az új hordozónak megfelelően kellett alakítanom hozzáállásomat, hogy annak így, a vászontól eltérő levegővel telített és fénnyel átitatott éteri jellegét erősítsem. A mintás üveg vastagsága és plasztikus felülete miatt enyhe torzítás, sfumato, és finom életlenség jött létre.
Ezzel a folyamattal párhuzamosan lépett be az üvegház, mint téma a művészetembe.
A pálmaházak és üvegházak az esztétikum hódolatának, és a tudományos szemlélet térhódításának szimbiózisából születtek. Saját klímával, ritmussal bírnak, amely környezetünk esetlegességétől teljesen független. Speciális mikrovilágok. Modellezni hivatottak valami távoli szépet, gyönyöködést, és megfigyelés céljából. A távoli földrészekről származó, különleges, ritka fajok a XVI. század folyamán kerülnek a botanikus kertekbe (hortus botanicus). Ezek lassan háttérbe szorítva a "hasznos" növényeket, kuriózumként, egzotikumként kerülnek a középpontba. A felfedezőutak nem kis részben az elveszett Éden felkutatására szerveződtek. Ezek a távoli és egzotikus életformák ma már szinte észrevétlen részei környezetünknek. Birtoklásuk társadalmi státusszimbólum is. Mert az idegen szép... Vissza