Buda István (dedikált példány)

Előszó

Mediterrán reflexiók
Joggal állítható, hogy Buda István latinos szellemben alakítja művészetét, s ez nem csak témaválasztás kérdése, de mindenekelőtt gondolkodásmódjának, lelki érzékenységének a sajátossága. Észjárásának ilyen irányú megnyilatkozása több forrásból táplálkozik, s még az se mondható, hogy valamiféle biológiai meghatározottság következménye. A művelődéstörténeti hagyományok jelenléte, a szülőföld, a család, az iskolázottság együttes hatása közelebb visz képei efféle jellegzetességeinek a megértéséhez. Persze, sok minden iránt fogékony tehetsége többféle magyarázatot adhat Buda István pályájának a menetére.
Gyermekkorától számon tartották rajztudását, ábrázoló képességét, már akkor ez volt számára az önkifejezés legkézenfekvőbb eszköze, s kezdettől fogva mindig is valamiféle közlendő sarkallta készségeinek kibontakozását. Intellektuális fejlődése, érdeklődési körének bővülése egyben a hivatásérzetet is felkeltette benne. Ismereteinek gyarapodása, a műveltség igénye vezeti el a fiatal művészt addig, hogy nézeteinek a nemessége műalkotásra késztesse. Mindehhez megtanulta a szakmai tudnivalókat, körültekintett a múzeumokban, a világban, s óhatatlanul arra felé vezette útját, amerre adottságainak, a megszerzett tudásnak a megjelenítésére előadnivaló motívumok kínálkoztak. Ám ezek a motívumok nem tárgykörök, általánosítható elméletek szerint foglalkoztatják, mintha jobban érdekelné a neki rokonszenves kultúrtájak, szellemtörténeti megérzések. Vissza