Budapesti Fesztiválzenekar koncertek 2013-14

Előszó

)
•• •• / ••
KEDVES KÖZÖNSÉGÜNK! Na, már megint egy évforduló! Annyira röpül az idő: most volt a huszadik, a huszonötödik, és most itt van ez a harmincadik Közben úgy érzem, mintha tegnap lett volna az első koncertünk, 1983-ban a Zeneakadémián. Nem beszélve arról, hogy akik akkor ott voltak a nézőtéren, és akiket most is gyakran látok, annyira fiatalosak, hogy nem telhetett el azóta harminc év.
Azért valamit meg kellene ünnepelni. Elsősorban a folyamatosságot. Lezajlott körülöttünk mindenféle, volt rendszerváltás, gazdasági válság, taxisblokád, TV-székház-ostrom, vörösiszap-katasztrófa, hóvihar Eközben a zenekar szépen fejlődött, cseperedett, nagykorú lett. Sikerült zavartalanul zenélni, örömöt szerezni, ünnepeket létrehozni - fennakadás nélkül, folyamatosan. Ezt kellene megünnepelni!
Sokszor elmondtam, hogy „harminc évvel ezelőtt nem gondoltam volna". Persze az volt a terv, hogy a világ legjobb zenekarát hozzuk létre, hogy megsokszorozzuk a hazai közönséget, hogy meghódítsuk a világot, hogy referenciaértékű lemezeket vegyünk fel, hogy bővítsük a repertoárt a régi zene és a legújabb zene irányába is, hogy végig boldogan, jó hangulatban muzsikáljunk. De arra nem számítottam, hogy ez meg is fog valósulni. A Fesztiválzenekar életében az az igazi csoda, hogy ha Karinthy novellája szerint találkoznánk fiatalember önmagunkkal, a szembesülés nem lenne kínos.
Ez közönségünk sikere is. Azok, akik ott voltak évtizedekkel ezelőtt, és azóta is járnak hozzánk, most megérdemelnek egy kis büszke mosolyt. Harminc év, úristen! De hosszú idő! Viszont nem volt igazuk azoknak, akik időnként temettek, elsirattak minket. Bár nekik is hálásan köszönöm, mert az ilyesmi is erőt ad.
Fischer Iván Vissza