Czóbel Béla Múzeum

Fülszöveg

A czóbeli életmű - bármily teljes is - nem befejezett életmű. Múzeumának megnyitásához katalógusbevezetőt írni, hisz megszületésének inspirálóját, a méltó helyére kerülő művészt még életében köszöntheti e nap, csodálatos dolog. E gyűjtemény pedig, amely maga is a XX. század művészetének sajátos tükre, még további műveket sejtet, még többet látott a jövőben, akár a későbbiekben bekerülő műveken keresztül, akár az újonnan születő műveken keresztül fogadjuk majd be.
A század elején a nagybányai nyarak, - ahonnan művészete elindult - sokat adtak útravalóul: a természeti látvány fontosságát, amelynek igazságát egész életében magáévá tette. Egy rövid müncheni tartózkodás után a párizsi évek, az 1905-ös bemutatkozás a Salon d'Automne "Fauves" termében és a Julian Akadémián folytatott tanulmányok a kiteljesedés, a továbblépés felé segítették. Felismerte a természeti látványban való elmélyülés szüksége mellett a részletek, a kompozíció fontosságát, a színekkel építés meghatározó jelentőségét. Ekkor találta meg azt az utat, amely a legjobban segíti festői szándékai kifejezésében. Művészetére a német expresszionistákkal, a "Die Brücke"-csoport tagjaival való barátsága, kapcsolata ösztönzően hatott. A kompozíció dekoratív elrendezésének elvéhez hű maradt, de a tárgyak fontosságát expresszív szenvedélyességgel ábrázolja. Képszerkesztésében hangsúlyozza a vertikális és horizontális síkokat, a kontúrok egységbe ötvözik a mélytűző színekkel kifejezett képi világot.
Ezeket az útravalókat formálta át, fogadta be, fejlesztette tovább művészetében. Korszakai nem határolhatók el élesen, bár megújulásai mellett a folytonosan továbbfejlődő kompozíció erős vagy rejtettebb kontúrjain belül színvilága hol mélyebbé, tüzesebbé, hol puhábbá, oldottabbá vált. Vissza