Előszó
Részlet:
Kulturális Napok. Közel hatezer diák mozdul meg.
Az író tollat ragad, a színész magára ölti jelmezét, a zenész hangszerét hangolja, a táncos csizmáját fényesíti.
Amatőrök, a legjobb...
Tovább
Előszó
Részlet:
Kulturális Napok. Közel hatezer diák mozdul meg.
Az író tollat ragad, a színész magára ölti jelmezét, a zenész hangszerét hangolja, a táncos csizmáját fényesíti.
Amatőrök, a legjobb értelemen. Talán először a színpadon, talán utoljára. Tudják, hogy itt nem lesz se arany, se bronz. Mégis készülnek, próbálnak, izgulnak. Meg akarják mutatni. Másoknak! Egymásnak!
Veszprémben felmegy a függöny, berreg a vetítő, Győrben int a karnagy, Sopronban szól a gitár, Kecskeméten harsog a kórus és Debrecenből jön rá a válasz, Keszthelyen dobognak a csizmák.
Ez jó volt! Ezt jobban is lehetne! Talán egy kicsit másképp! Nem baj, majd legközelebb!
A karmester leereszti a pálcát, a festő leteszi az ecsetet, a színész meghajol, a táncos letörli homlokáról a verejtéket, és elhal az utolsó visszhang is a termekben. Függöny. Taps. Jó volt!
Jó volt, és mindig jó lesz. Mert ismét találkozunk.
Vissza