F. napló

Előszó

A fénykép furcsa jószág. Életünk állandó útitársa. Fényképen tartanak nyilván, ujjredőink fényképe nélkül jobb országokban már az országhatárt sem léphetjük át, születésünk pillanatától várhatóan szép és megható temetésünkig életünk szinte minden mozzanata kép-rögzül. Fényképezünk hivatásszerűen és hobbiból, télen és nyáron, föld fölött és víz alatt, úton, sínen, levegőben. Hivatásszerűen fotografáló embertársaink időnként könyv formában is megjelentetik képeiket, többnyire egy téma (különös helyszín, híres emberek, soványak vagy kövérek, nők, kertek, épületek, ikrek vagy törpék, satöbbik) köré fűzve, ahhoz illesztve válogatásukat.
Ezúttal, rendhagyó módon egy festő.
Váli Dezső fotóalbumát tartja kezében az olvasó. Váli nem fotográfus, de egész eddigi életében fényképező alkalmatosságok voltak a kezeügyében; maga is épített hatalmas lemezes fényképezőgépet, volt duplakihúzatú Voigtländer-szerelme és saját profi fotó-laborja, még az új, digitális technikát is azonnal kezéhez idomította, nem törődve az "analóg tábor" gyakori megvető, fölényes mosolyával. Mondhatjuk: Válinak mindennapi kenyere (inkább vajaskiflije!) a fotografálás.
Fotózza (rendszerezi, iktatja, adatbázisba helyezi stb.) nap mint nap festményeit, és fotózza örömből, játékból... Mit is? Ha jól számolom, e kötet 59 fotót tartalmaz, a 2008. márciusi Fotográfiai Múzeum-beli kiállítás anyagát. Vissza