Gyémánt László gyűjteményes kiállítása az Újpest Galériá-ban

Előszó

„Ez lenne a magyar pop art?" - tettem föl a szónoki kérdést a Stúdió '64 kiállításról írott kritikámban Gyémánt László Cosmopolis című festményéről. Választ én sem adtam, Gyémánt sem a festészetével. Huszonegy éve a pop art még nem volt szalonképes, például a New York-i Museum of Modern Art termeiben sem, de a pop - akár mint gyűjtőnév - a levegőben volt, ott is, itt is. Nyugaton az absztrakt expresszionizmust, minálunk a posztimpresszionizmust opponálta, az oldás helyett belépett a konkrét. A pop besorolás legalább olyan pontos - és pontatlan - volt a Gyémánt-festészetre, mint a mágikus realizmus vagy a szümaturalizmus. Mindenesetre a 60-as évek művészeti aranykorának egyik protagonistája Gyémánt A képzőművészeti gimnáziumban Viski Bálás László tanítványa volt, ennél a festőtanárnál kötelező volt elsajátítani az akadémikus rajztudást, a virtuóz technikát, s osztálytársai - igaz, nem valamennyien - úgy érezték, élniök kell ezzel az adottságukkal, nem volt szívük félredobni. Gyémánt nemcsak birtokosa a briliáns előadásnak, hanem szerelmese is, rajzait Barcsay alakos tanulmányaihoz mérték, festészeti készségét (nem tartalmát) pedig Karlovszky Bertalanéhoz hasonlítottam annak idején. Sőt nemcsak a festészetben, a festőiségben is ugyanolyan fölényes, mint a rajzban.„Nincs befejezett kép, csak abbahagyott kép van. Volt képem, amit öt évig festettem" - vallja. Vissza