Katolikus Kincses Kalendárium 1993

Előszó

Újra a kedves Olvasó kezébe helyezzük évkönyvünket, miközben életünk könyvében is hajtanunk kell egy lapot. Az idő és ezzel az évek múlása azt a benyomást kelti, hogy egy állandóan indulófélben lévő vonat előtt állunk, amelyről nem szabad lekésni. Ez annál időszerűbb, minél jobban tudatosodik bennünk a tény, hogy az indulófélben lévő vonat egy boldog örökkévalóság felé vesz irányt, ahol minden vágyunk tökéletesen beteljesedik.
Nem biztos, hogy ajánlatos útra indulnunk poggyász nélkül. Ezt a poggyászt alkossák életünk tartalommal telt évei! Évkönyvünk jelenlegi száma is e nemes cél érdekében jelenik meg. Értékeket és nemes gondolatokat igyekeztünk előkészíteni útravalóul. Ezzel azonban még nem fejeződött be az előkészület. Amíg időben élünk, nem mentesülünk az utazási láztól. A jobb felkészülés érdekében meg kell engednünk, hogy az idő a maga eseményeivel, személyeivel, értékeivel, gondolataival és ötleteivel is formáljon bennünket. Legyen az idő mindannyiunk szobrásza! Legyen mindannyiunk számára orvosság, amely elfeledteti a régi szenvedéseket, és helyet teremt egy új valóságnak és helyzetnek, amelyből semmilyen módon sem marad ki a bizalomteli ráhagyatkozás arra, "aki a kezdet és a vég, az alfa és az omega", arra, aki meghatározta "ittlakásunk idjét és határát. S mindezt azért, hogy keressük az Istent, hogy szinte kitapogassuk és megtaláljuk, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk..."
dr. Harmath Károly, OFM Vissza