Kelj föl öreg, kelj föl!

Fülszöveg

"A haláltól, az elhunytaktól egy bizonyos idő után félnek. Akkor, amikor az itt közölt sirató szövegét leírtam és magyarra akartam fordítani, egy, a roma nyelvet jól beszélő asszony segítségét kértem. Alig hallotta meg az éneket, elkezdett zokogni, sikított, jajveszékelt. Kikapcsoltam a magnót, majd kis szünet után mikor már megnyugodni látszott, újra próbálkoztunk. Ám az ének hatása ugyanaz volt. Olyan mélyről jövő, őszinte fájdalom tört rá, hogy nem tudott uralkodni magán, pedig csak a Kanizsa kocsma asztala mellett ültünk, távol a temetőtől, temetéstől, azt se tudta ki énekel, ki volt akkor a halott. Ugyanaz az érzés hatalmasodott el rajta, mint amelyik a koporsó mellett, a valóságos helyzetben akaratuk fölé kerekedik. Csókolgatják, simogatják, emelgetik a halottat, mintegy életre akarják kelteni. Ősi, keleti népek mai utódainál látni ilyen jeleneteket. Ebben az elementáris erejű kitörésben nem csak az elvesztés miatt érzett fájdalom, hanem valamiféle harag, talán gyűlölet is jelen van, ami az ellen az ismeretlen ellen irányul, aki elvette tőle azt, akit szeretett, aki az övé volt. A korlátokat nem tisztelő, magát szabad embernek képzelő gyűlölete."

"A cigányság nagy utat tett meg azóta, amióta 10-15 évszázaddal ezelőtt elődeik elindultak az indiai őshazából, és egyes csoportjaik Magyarországon leltek új hazára. Bár 5-6 évszázada itt élnek a Kárpát-medencében, de még mind a mai napig nem történt meg az igazi honfoglalásuk.
Ugyanis nem elég valahol ott lenni, benne is kell lenni az ottvalókban, de be is kell fogadni azokat. A cigányság egy köztes állapotban leledzik. Ha fizikailag nem is, de lelkileg, szellemileg még ma is vándorúton van. Az elmúlt évtizedek átalakulásai okozta gyökeres életforma-változás útvesztői között bizony sokan nehezen találják meg a helyes utat, többen meg éppen hogy nem is akarják megtalálni."

"A törvények szabta kötelezettségek mindenkire vonatkoznak, a törvények adta kedvezményeket - fajra, nemre való tekintet nélkül - mindenki élvezheti. Ha az etnikumokkal szembeni diszkriminációról beszélünk, akkor az Magyarországon mindig inkább pozitív, és nem negatív. Ám azt, hogy egy faluban vagy bármi más közösségben kit hogyan fogadnak el, semmiféle országos törvénnyel, rendelettel nem lehet szabályozni. Mindenki életvitelével jelöli ki a hierarchiában a saját helyét. Viselkedésével és tetteivel maga határozza meg, hogy polgártársaitól elismerést, megbecsülést, tiszteletet kap-e vagy megvetés, kirekesztettség lesz az osztályrésze. Még akkor is így van ez, ha tudjuk, néha adódnak szerencsétlen helyzetek, jogtalan különbségtételek." Vissza