Külföldi mesterek a XIX-XX. századból

Előszó

Abból az alkalomból, hogy a Modern Külföldi Képtár a jubiláris Rembrandt-kiállításnak átengedte helyiségeit, felmerült az a terv, hogy a XIX. és a XX. század külföldi mestereinek alkotásából az Új Magyar Képtár Egyetem utcai termeinek egy részében bővített seregszemlét kellene bemutatni. Az anyag több mint a kétszereségre bővült, hála a Grafikai Osztály hozzájárulásának. A kiállításnak két súlypontja van, az első, kisebbik, a múlt század első felének osztrák és német festészete, a másik, a hangsúlyosabb, a francia festészet bemutatása a romantika és realizmus nagymestereitől kezdve úgyszólván napjainkig. Az utóbbi rész anyagát három tekintélyes méretű teremben gyűjtöttük össze. Kvalitásai és sokoldalúsága révén bizonyára vonzani fogja a látogatókat. E logikus és zárt sorozatba nehéz lett volna beilleszteni a múzeum századvégi német, olasz, spanyol, holland és északi képeit, amit különben a helyszűke is lehetetlenné tett. Ezek majd az újból megnyitott állandó kiállításon ismét a közönség elé kerülnek.
Az osztrák és német művészet emlékei inkább a múlt század első feléből valók, ami érthető, tekintettel Magyarországnak Ausztriával való hajdani szoros kapcsolataira. A múzeum idevágó anyagából csak a jelentékenyebbeket állítottuk ki. a sorozatot Johann Nepumok Ender nyitja meg, kiről ismeretes, hogy Széchenyi István kedvelt festője volt. Olasz- és görögországi utazására is magával vitte. A bécsi bidermeier festészet két főmestere, Ferdinand Georg Waldmüller és Friedrich Amerling is jól szerepel a kiállításon. Az előbbi egyik főművét is bemutatjuk, a sokalakos "Ember képesládával" című vásznát, mely 1847-ben készült. Plasztikusságra törekvő naturalizmus jellemzi ezt a művészetet, mely azonban kortársaihoz hasonlóan sokszor nem veti meg az anekdotázás olcsó sikereit. Amerling művei közt a leheletfinom "Olvasó nő" a legjelentékenyebb. Úgy nekik, mint Rudolf von Altnak szoros és sokoldalú Kapcsolatai voltak Magyarországgal. Waldmüller igen sok magyar megrendelővel dicsekedhetett, Rudolf von Alt pedig a rohamosan épülő és szépülő Pest és Buda jellegzetes motivumait örökíthette meg kiváló vízfestményeinek hosszú sorozatában, melyekből egy sorozatot e kiállításon is bemutatunk. Alt egy olajképpel is szerepel, mely a velencei Doge-palotát és környékét ábrázolja. Franz Eyblt legjobban egy bájos "Kislány-fej" képviseli. A század közepének és második felének új hangulatú, részben romantikus, részben realisztikus festészetét Karl Rahl képeivel mutatjuk be és Pettenkofen kisebb méretű vásznaival. August von Pettenkofen képei sem ritkák Magyarországon, tekintettel arra, hogy nyaranta sokáig Szolnokon festett s a szolnoki iskola kialakításában döntő szerepet játszott.
A kiállítás legértékesebb sorozata a XIX. és XX. századi francia mesterek olajképeiből, vízfestményeiből, rajzaiból és grafikáiból áll, Corot-tól Ultrillo-ig. A nagy kezdeményező, Ingres gyűjteményünkben nem szerepel, így meg kell elégednünk a francia klasszicizmus egy elragadó névjegyével: Camille Corot-nak Olaszországban készült kisméretű korai tájképeivel. Az érett Corot gyöngyházas, párás stílusát a "Coubroni emlék" és a "Margarétás nő" képviseli. Ugyancsak a klasszicizmushoz kapcsolódik Theodor Chassériau egy táncosnőt ábrázoló kis vászna 1832-ből. A korán elhalt kiváló mester ritka alkotásának kultúrhistóriai értéke is van, tudjuk róla, hogy Theophile Gautier-nek, a költőnek és műkritikusnak tulajdonából származik. Vissza