Előszó
Ha visszagondolok életem kezdeti szakaszára, tudom, hogy már gyermekkoromban megvolt bennem az a hajlam, képesség, hogy a mindennapok történeteiből észrevegyem azt, ami nem tökéletes, satnya vagy...
Tovább
Előszó
Ha visszagondolok életem kezdeti szakaszára, tudom, hogy már gyermekkoromban megvolt bennem az a hajlam, képesség, hogy a mindennapok történeteiből észrevegyem azt, ami nem tökéletes, satnya vagy groteszk, ami nem őszinte, túlzó vagy álszent.
Most már tudom, hogy pályafutásom tulajdonképpen egy falusi katolikus templomban kezdődött, ahol évekig ministráltam, nevelkedtem-nevelődtem a mi Isten háta mögötti falunkba száműzött kiváló, fiatal papok keze alatt, mint Bacsilla Sándor, Lotz Antal, Bielek Gábor, akik akkor ugyanannyit jelentettek számomra életem alakulásában, mint később a kiváló pedagógus-szobrász Laborcz Ferenc a szobrászat terén megtett első lépéseimnél.
A csikorgó hajnali miséktől a hosszú, tömjénes éjféli miséken át, a "tökmagos" litániákig mindenben bőven volt részem. Ez nem teher volt számomra, hanem először is apám elvárása miatt érzett kötelesség, aztán már játék, iskola és tulajdonképpen munkahely, mert mi ministránsok a papok mellett "dolgoztunk" felváltva, napi beosztás szerint, hol temetésen, hol házszentelésen, hol pedig a főoltárnál vagy éppen harangozni kellett a toronyban vagy forgatással izzítani a füstölő parazsát. Úgy jártam be a templomba, mintha munkahelyre járnék.
Ma már tudom, itt tettem szert sok tapasztalatra, hogy megkülönböztessem az álságost az igazitól.
Vissza 
