Előszó
Mi, vadászok a második évezred fordulóján valamennyien azért aggódunk, vajon hogyan leszünk képesek megőrizni a bennünket körülvevő természetet? - vajon az utánunk születő generációk, nemes szenvedélyünk iránt vonzódó utódaink vadászhatnak-e még?
Az emberiség az elmúlt évszázadban, főként a második felében hihetetlen mértékben modernizálódott, a technikai újdonságokat felsorolni szinte képtelenség. Tudjuk, ez a folyamat nem fog lelassulni, sőt...
Mindeközben a természetből egyre nagyobb területeket hódítunk el, és tesszük ezeket kultúrsivataggá.
Három évtizede, ha valaki megállt a Duna pesti rakpartján és körbepillantott, a Gellért-, a Hármashatár- és János-hegy, a kissé távolabbi Pilis vonulatai erdőkkel borított hegyek voltak. Mára a város elfoglalta a hegyeket, csak a csúcson viselnek emlékeztetőül erdőfoltokat. A múlt század elején, az 1920-as években a mai Petőfi- és Lágymányosi híd közötti pesti Duna-part a fővárosi vadászok kedvenc vadkacsázóhelye volt...
A nemrég átadott Hungaroring a bérlő vadásztársaság legkitűnőbb élőhelyén épült fel...
Széchenyi Zsigmond utolsó könyvének címéül a "Denaturált Afrika" kifejező szópárt választotta, jelezve ezzel mindazt, ami néhány évtized alatt Afrikában is változott. Szegény ma forogna sírjában, ha tudná: bizony Afrikában manapság körülkerített farmokon folyik többnyire a vadászat, és szinte valamennyi rinocérosz jelet vagy rádióadót hordoz.
Mi idehaza röptetett kacsára, ládából kibocsátott fácánkakasra, vadaskertben nevelt vaddisznókra vadászunk. A vadászat egyre több pénzbe kerül, ugyanis a vadállomány fenntartása, az erdő és mezőgazdasági károk megelőzése, a kárelhárító kerítések építése, a hivatásos vadászok munkabére, a gépkocsik üzemeltetése, a megszámlálhatatlan mennyiségű társadalmi munka, az egyre növekvő lőszerárak meglehetős terheket jelentenek számunkra.
Vadgazdálkodás nélkül ma már nincs vadászat. Ahol nem bocsátanak ki fácánokat, ott a fácánvadászat évei meg vannak számlálva.
Vissza 
