Előszó
Vannak az életünkben pillanatok, amelyek éles határvonalként vágják ketté napjainkat. A tanévnyitó minden bizonnyal ilyen nap. Az iskola újra megnyitotta kapuit az özönlő diáksereg előtt. Újra elkövetkezett tehát szeptember és vele mindaz, ami egy új év kezdetében szép, s az is, ami nehéz. Közös munkára szólítok most. A fő feladat: tanulóink elméleti, gyakorlati és eszmei felkészítése az elkövetkező évek elvárásaira, hogy évek múltán a közép- és felsőoktatási intézmények padjaiban, de legfőképpen az életben megállják helyüket. Az elvárás nagyon nagy. A demokrácia, az egyenjogúság világában, itt Európában csupán a legjobbak tudnak igazán érvényesülni. El kell fogadjuk azt a bölcsességet, hogy senkit sem lehet megtanítani semmire. Mindenki csak maga tanulhat meg bármit is. Végül is közös a cél, amiért ide járunk az iskolába. Ti meg akartok tanulni valamit, nekünk meg az a feladatunk, hogy ebben segítsünk nektek, hogy tegyük megtanulhatóvá a tudást. Hát ez a mi közös munkánk.
Az idei esztendő is sok szép és - remélem - minél kevesebb rossz napot tartogat számunkra. Amíg a földön vagyunk, néha lesznek sajnos rossz napjaink is. Ez ellen nem nagyon tehetünk. De sokat, sőt nagyon sokat tehetünk azért, hogy jó napjaink legyenek. Mégis mitől lesznek jók a napjaink? Életünk nagy részét a hétköznapok töltik ki. Az, hogy mennyire sikerül az életünk, mennyire érezzük jól magukat a bőrünkben, nagymértékben attól függ, hogyan sikerülnek a hétköznapjaink, melyeket a közös munka fog össze. Csak azt élvezzük, amit jól teszünk, amiben sikeresek vagyunk. Sikeresek pedig csak abban lehetünk, amibe beleadunk mindent. Ezért kell elvégeznünk a ránk váró munkát, s ezért jövünk iskolába. Nektek meg kell tanulnotok a leckét, megírni a feladatot. Nekünk meg ki kell javítanunk a dolgozatokat, fel kell készülnünk az órákra, és a legjobb tudásunk szerint segítenünk kell a tanulásotokat. Aki ezt nem teszi, az unatkozni fog, bús lesz és keserű. Hát akkor inkább tegyük a dolgunkat együtt jókedvvel. ígérhetem: rajtunk nem fog múlni. A tisztességesen elvégzett munkának sokkal édesebb a gyümölcse - igaz - ez a gyümölcs majd tíz hónap múlva még csak reális, időt álló osztályzatok formájában jelenik meg a bizonyítványotokban. Az igazi érték csak a konkurenciával összevetve jelenik meg. Seneca római filozófus azt írta, hogy az iskolának tanulunk Ez igaz, mert nem könnyű a mi iskolánk által támasztott magas elvárásoknak megfelelni. Ezekből az elvárásokból az iskola nem hajlandó engedni, sőt a tanulók későbbi érdekeit szem előtt tartva, még fokozni fogja elsősorban a rendet és a fegyelmet, még akkor is, hogy ha ez néhány ember nemtetszését váltaná ki.
Vissza