Előszó
Az 1950-es évek derekától egészen az 1970-es évtized végéig a nagytarcsaiak néptánc együttesük, majd népdalkörük révén, kulturálisan a legaktívabb és legismertebb szlovák közösségek körébe tartoztak. Otthoni rendezvényeiken, falun kívüli fellépéseiken az ember némiképpen a háttérben az egész falu jelenlétét érzékelte. S így voltam ezzel magam is.
Ennek a közösségnek a múltját és közelmúltját, majdnem az egész, általa átélt 20. századot ismerhetjük meg ebből a figyelemreméltóan gazdag fényképanyagot tartalmazó albumból, amely 1910-től 1980-ig örökíti meg a helyieket. A 20. század első három évtizedében elsősorban családi fotók készültek. A személyes, családi történelem az 1930-as évektől fokozatosan kollektív történelemmé alakult, amikor a fotókra a falu neves eseményei, ünnepei és hétköznapjai kerültek. Az album képei által a nagytarcsaiak, közülük is elsősorban az idősebbek és a fiatalabb középkorú generáció tagjai emlékként, de sokan még valóságként is újraélhetik a képek eseményeit.
Akár külön tanulmányt is lehetne írni a fotók tartalmáról, környezeti hátteréről. Itt csak néhányra szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig egy nagytarcsai közösségen kívüli szemlélő gondolatain és érzésein keresztül.
A falu közösségét jól ismerő albumot szerkesztők témák szerint csoportosították a több mint 1000 összegyűjtött fotóból kiválogatott fénykép-anyagot. A gyermekmunka, gyermekjáték címet viselő fejezetből kiemelném a Kislányok a kerekeskútnál aláírással jelzett, 1940-ben készült képet, amely szépségével és tartalmával is bibliai jelenetet idéz. A fényképeket nézve, feltárul előttünk az a folyamat is, hogy a viszonylag hosszú ideig, szinte a közelmúltig megőrződött nagytarcsai hagyományos életforma - ezen belül a népviselet is - miképpen találkozik a modern élet kihívásaival. Így például 1953-1963 között, az óvodások és az iskolások csoportos képein, a gyermekek többsége még népviseletben van, de már ott látjuk a csoportok egy részén, majd a felén a ma már megszokott tanulói egyenruhát, a fehér blúzt és a sötétkék aljat. Úgy gondolom, hogy a mai nagytarcsai fiatalok kedvenc képévé válhat az 1962-ben készült csoportkép a „Szputnyik örs"-ről, amelynek minden tagja népviseletbe öltözve viseli az úttörő nyakkendőt. A felnőtt fiatalok életét bemutató részben szerepel az a fotó, amelyen Sipiczki Anna és Fényes Mihály, 1948-ban, mint vőlegény és menyasszony még a hagyományosan berendezett első szobában, magasan vetett, díszes párnájú ágy előtt áll; az utóbbi párja a helyi hagyományos tárgyi világot gazdagon bemutató Falumúzeumban köszönt vissza ránk. Húsz évvel később, egy 1968-as fotón már az utolsó nagytarcsai viseletbe öltözött menyasszonyt láthatjuk.
Vissza 
