Népmesék

Fülszöveg

Volt egyszer egy szegény asszony. Elment rőzsét szedni az erdőbe. Ahogy a rőzsenyalábbal a hátán ballag hazafelé, keserves nyávogást hall, egy beteg cica feküdt az ösvény mentén. A szegény asszony megszánta, kötényébe vette és hazavitte. Amint megy, mendegél, szemközt jön vele a két fia, és megkérdezi:
- Mi van a kötődben, édesanyám?
Rögtön előszedték volna a cicát, de az asszony nem hagyta, félt, hogy megkínozzák. Hazavitte a beteg állatot, a rongyos-zsákban adott neki helyet, tejjel itatta. Amikor a cica meggyógyult és egészséges lett, egyszerre csak eltűnt - köd előtt, köd utána.
Egyszer megint az erdőben járt a szegény asszony, s amikor hátán a rőzsenyalábbal ugyanarra a helyre ért, ahol a beteg cicát találta, egy szép lányt pillantott meg, aki az ujjával közelebb intette, és öt kötőtűt dobott a kötényébe. A szegény asszony azt sem tudta, mit gondoljon, kevesellte a furcsa ajándékot, de mégiscsak hazavitte és este az asztalra tette.
Amikor másnap reggel fölébredt - csodák csodája - egy pár vadonatúj, kötött harisnyát talált az asztalon.
Azt sem tudta, hová legyen a csodálkozástól, másnap este megint az asztalra tette az öt kötőtűt, s reggel ismét ott talált egy pár új harisnyát. Akkor ötlött az eszébe, hogy ez a jutalma, amiért a beteg cicán megesett a szíve. Minden éjjel kirakta ezentúl az asztalra az öt szorgalmas kötőtűt, s azok addig kötögettek, amíg mindenkinek jutott harisnya a családban. Azután már eladta az asszony a sok harisnyát és gond nélkül éltek, míg csak meg nem haltak. Vissza