Rajz és líra

Előszó

Részlet:
Gyermekkorom óta máig rajztáblán írók és mindig is hittem, hogy köztem és természet és a tárgyak között nemcsak kézzelfogható, de szellemi, antimisztikus kapcsolat van. És azt is, hogy a természet világának és életünk teremtett dolgainak, tárgyainak nyelve van. Ez a kísérő tudat és vágy és indulat kényszerít a líra mellett, vagy vele együtt a rajzolásra. Valami érzékeny tudásnak sejtése biztat. Annak rögzítésének reménye, hogy keresek és valljak a világ, azaz a Rejtett Egész és a magunk természetének titkairól is, mert ennek a Rejtet Egésznek a szeme és a nyelve is mi vagyunk. Így aztán, ha a versről vagy a versekből épülő költészetről beszélek, akkor ezek a szavak a versekbe épült képekről és rajzokról is vallanak. Rajz és vers, ha már megtestesült, akkor arról a jelenésről, világkeresésről és üdvözletről is jelez, amellyel környezetünk és tárgyaink, egyszóval a valóság szavát és lényegét kutatja. "Helyettük szóljál" volt egyik verseskötetem címe, mert kép és vers nálam helyettük szól. Így világot teremtenek a világban, amelynek szerves valónkkal és ráérző, kereső szellemünkkel mi is részei vagyunk. Így vallanak és vallunk az Egészről, amelyben és amellyel együtt hajózunk és amely szólít minket. Hamvas Bélával sokszor beszéltünk ezekről, ő ezt a világba bele- és ráérző állapotot, ezt a teremtő közvetlenséget Egry képeiről és "Se ég se föld" kötetemről írva "múzsai létnek" nevezte. Most, hogy itt néhány rajzom és versem így együtt szerepel, szóljanak ők erről és e világról, amelynek terében és tükreiben mozgok, élek. Vissza