Semmelweis Szalon

Előszó

A tudomány és a művészet két út, de egy célt szolgál: a megismerést. A 2010-2011-es évadban is találkozott a tudomány és a művészet a Semmelweis Szalonban. A szalon, mint társasági létforma, a francia arisztokrácia művészetpártoló tevékenységéből sarjadt, mintát adva az európaszerte kialakult művészeti szalonoknak. A szalonok mindig a házigazda/-ák személyéhez kötődően formálódtak, vendégek és vendéglátók hasonló értékrend mentén képzelték el a világ rendjét. A Semmelweis Szalon Dr. Tulassay Tivadar rektor úr személyéhez kötődik, aki mindenkori házigazdája a szalonprogramoknak. Amit Szentágothai Jánosnak jelentett az akvarellezés, Szentgyörgyi Albertnek az egyetemi színpad vezetése, ugyanazt jelentheti Tulassay professzor úr számára a szalon. A közvetlenül a műsorok előtt elmondott - bibliai történetekre, egyéb különleges idézetekre alapozott - gondolatébresztő köszöntőivel „megadja a hangot" a további beszélgetések, látni- és hallanivalók értelmezéséhez. Az események hátterében Táncos László grafikusművész is közreműködő társunk, a havonta megjelenő szalonmeghívók, valamint ezen kiadvány tervezője, a Semmelweis Kiadó igazgatója. Én háziasszonyként a programokért felelek, és tartom a kapcsolatot a művészekkel. Újdonsággal kezdeném: ebben az évben időszaki kiállításaink mellett egy állandó kiállítással is bővültünk, melynek anyaga a szalonban eddig kiállító művészek egy-egy, az egyetemnek adományozott alkotásából áll össze. Ezt a folyamatosan gyarapodó gyűjteményes kiállítást a szalon mögötti teremmé szélesedett átjáró folyosón rendeztük meg, így a szalonprogramokra érkező vendégeink egyúttal azt is megtudhatják, hogy mely kiállító művészek szerepeltek már a szalonban. A művészet a tudománnyal szemben nem szolgál gyakorlati célt, pusztán az esztétikum megjelenítésére való. Az élet gyakorlati oldalát szolgáló orvosok itt nagy levegőt szippanthatnak felfelé... Vissza