Előszó
Részlet:
"Horváth József
1891-1961
Horváth József egy élet küzdelmes éveinek során önmarcangoló felelősséggel kiépítette a valóság felfokozott szépségű világát: az ő sajátos, minden mással összetéveszthetetlen látomásbirodalmát, amelyből a szépség, igazság, az emberi fájdalom és szánalom, de az egészség és életöröm is szakadatlan sugárzásban árad a képei előtt álló felé.
Áhítatos ember és áhítatos festő volt, aki az élettől meggyötört öregek arcában és elnyűtt kezében, az életbe lépő csecsemő fölé hajoló anyában, a mosdósajtárból kiviruló fiatal leány testében, az istálló melegében kérődző borjakban, egy tál naspolyában, vagy az őszi tájban ballagó ökrösszekérben fáradhatatlanul hirdette az élet szépségét.
Horváth József nem a régit szétrobbantva alkotott. Ő magába fojtotta a vajúdás és növekedés görcseit, mint a lassan terebélyesedő fa, és a világnak csak a küzdelmek érett gyümölcsét, az új szüret új áldását mutatja. Fejlődésének grafikonja nem oly szaggatott, mint másoké. Ő már férfikora elején megtalálta a számára egyedül lehetséges kifejezési módot, és azt tökéletesítette, csiszolta évről-évre szakadatlanul. Lesznek, akik fejlődését nem találják elég dinamikusnak, elég drámainak, pedig ő reá is áll a michelangeloi "non vi si pensa, quanto sangue costa!" - senki sem sejti, mennyi vérbe, sebbe és harcba kerül minden lépés a művészet szélljárta, magányos hegyi ösvényein! Horváth József élete a pannon tájból fakadt, és így szellemi és művészi életét is ez a szelíd, szertelenségeket nem ismerő táj határozta meg. Vas megyében, Kemenesszentpéteren született 1891-ben. Gyerekkorát a bicskájukkal csudálatos állatokat faragó, varkocsos juhászok, mezítlábas parasztpajtások és a szülői otthon művészeteket ápoló légköre vette körül, vagy a kukoricafosztásnál, libaúsztatónál, birkanyírásnál - Millet, Zügel és Segantini motívumai között - a biblikusan egyszerű élet tárta szeme elé azokat a látványokat, melyekből később képlátomásait merítette. Ezekben a gyermekélményekben gyökerezik festészetének jellegzetesen magyar és népi volta, belőlük fakad mély vonzalma az egyszerű emberekhez, s talán a képein elömlő nyugalom is a falusi gyerekkor öröksége."
Vissza