100 éve született Gergely Ferenc (1914-1998)

Előszó

Gergely Ferenc a budapesti Zeneakadémia orgona főtanszakán tanult 1933 és 1940 között. Az orgonát Zalánfy Aladárnál tanulta, zongorát Wehner Gézától, zeneszerzést Siklós Albertnél tanult. 1934 és 1942 között elvégezte a középiskolai énektanár szakot is, Harmat Artúr, Bárdos Lajos és Ádám Jenő tanítványaként. Ezt követően külföldön képezte tovább magát: 1940-ben és 1942-ben Lipcsében Günther Raminnál, 1948-ban Párizsban Olivier Messiaennál volt tanulmányúton. 1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógia munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és 1976 között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert. A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. Pályafutása során orgonaművészek és kántorok sora került ki a keze alól.
Orgonaművészként Magyarországon kívül Európa számos országában koncertezett. Szívesen játszotta a klasszikus orgonairodalom remeki mellett a 20. század kompozícióit is, de - követve az orgonistai hagyományokat - gyakran improvizált is. Játékát több hangfelvétel őrzi. Több orgonaantológiát is szerkesztett és adott közre. 1998-ban hunyt el. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt.) Orgonaművészi és pedagógiai munkáját több kitüntetéssel ismerték el: kétszer is megkapta a Liszt-díjat, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a "Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja" címet. Vissza