100 éves az Ácsi Cukorgyár

Előszó

Száz éve működik az Ácsi Cukorgyár. Háborúkat, nélkülözések hosszú időszakát élte át; egy nehéz és küzdelmes évszázad után ma is jól dolgozik.
A gyár életének ilyen nagy eseménye ünneplés mellett a történelmi múlt megörökítésére is kötelez, hogy az utókor megismerje a fordulatokban gazdag korszak eseményeit, s tanulságul szolgáljon a jövő generációinak a gyár további fejlesztéséhez.
Hazánk gyáripara alig százéves múltra tekinthet vissza. Cukorgyáraink - a szesz-, olaj- és malomiparral együtt, amelyek ugyancsak mezőgazdasági nyerstermékeket dolgoznak fel - a magyar ipar első nagyüzemeit jelentették.
A nagytőkések idejében felismerték a cukorgyártásban rejlő profitlehetőséget, de a korszerűsítés, gépesítés nem volt érdekük, korlátlanul rendelkezésükre áll az olcsó munkaerő.
A felszabadulás után az államosítással egy új korszak kezdődött a cukorgyár és a dolgozók életében is.
A fejlődés leglényegesebb tényezője a változó társadalmi viszonyok talaján képességeit egyre szabadabban kibontakoztató dolgozó ember lett.
A vezető és a munkás akaratereje, felelősségérzete, közösségi tudata és szakmai tudása záloga ma is eredményeinknek. Az utolsó negyedszázadban is sok akadály áll előttünk. Le kellett küzdeni a természet, az időjárás okozta akadályokat, sokszor a maradiság okozta gondokat. A gyár dolgozói azonban mindig hozzá tudtak nőni a feladatokhoz. Szakképzett és a gyár érdekeit szemük előtt tartó vezetők és munkások nevelődtek ki, ezért bizakodva nézhetünk a cukorgyár jövendő évtizedei elé. Mérnökök, vegyészek, szakmunkások, segédmunkások és tisztviselők generációi nőttek fel a gyárnál, és ragaszkodnak ma is munkájukhoz, gyárukhoz. Tudják, hogy a szakember csak akkor számíthat saját munkájának elismerésére, ha megbecsüli elődei tevékenységét, és azok alkotásaira épít. Vissza