100 legszebb múzeum a világon

Előszó

A szobrászok és festők alkotásait őrző és bemutató szépművészeti múzeumok a társadalom kincsestárai. Míg az európai középkor századaiban a főpapság és a nemesség, ritkábban a nagyvárosok polgárai a legjelentősebb festők és szobrászok műveivel ékesítették templomaikat és kastélyaikat, szalonjaikat és városi palotáikat, tanácsházaikat és céhházaikat, addig a 17. századtól fogva a képzőművészeti gyűjtemények szakosodása figyelhető meg: sajátosan e célra fenntartott helyiségekben elkülönítve helyezték el a festmény-, illetve szoborgyűjteményeket. Kezdetben ezen udvari és polgári gyűjteményeket csupán a kivételes közönség tekinthette meg: utazók, tudósok, diplomaták és nemesek. Ám a 18. század folyamán átalakult a művészetekhez való hozzáállás. Kívánatos célként fogalmazódott meg, hogy minél szélesebb közönség ismerhesse meg a nagy mesterek alkotásait, hogy ezáltal mind intellektuális, mind esztétikai szempontból képezhesse magát. A nyilvános múzeumok történetében az első mérföldkő a Museo Capitolino volt, mely 1734-ben nyitotta meg kapuit Rómában, és termeiben mintaértékűnek tartott antik szobrokat mutatott be. A példa egész Európában követőkre talált, olyannyira, hogy a 19. századot már bízvást nevezhetjük a múzeumalapítások századának.
Ezen épületek architektúrája a kor nagy építőmestereinek művészetéről tanúskodik, és mindmáig falaik között őrzik a nemesség és a városok legjelentősebb műgyűjteményeit, melyeket a 19. században oltalmukra bíztak. Alig van európai ország, amely ne követte volna ezt az áramlatot a polgárság Moszkvától Firenzéig, Stockholmtól Lisszabonig és Prágától Athénig büszkén állította ki nagy művészeik remekműveit "a nemzet múzeumának" tekintett kincstárak csarnokaiban. A nép pedig tömegesen zarándokolt a művészetek eme új templomaiba, s e hagyományt mindmáig folytatja. A "múzeumi gondolat" Európából Észak- és Dél-Amerikára is átterjedt, s mindenütt, ahol európai hagyományokat ápoltak, múzeumok alapításához vezetett. Még Kínában és Japánban, sőt Afrika kultúrcentrumaiban is követték ezt a szokást. Vissza