Előszó
Nem más ez, mint rácsodálkozás.
Előbb a maradék, azután pedig a régi hazára.
Egy még éppen fiatal ember rácsodálkozása mindenre, egy fiatal emberé, aki jó harminc éves koráig jószerével ki sem...
Tovább
Előszó
Nem más ez, mint rácsodálkozás.
Előbb a maradék, azután pedig a régi hazára.
Egy még éppen fiatal ember rácsodálkozása mindenre, egy fiatal emberé, aki jó harminc éves koráig jószerével ki sem tette lábát a fővárosból, s már akkor szomorúságot érzett, ha el kellett hagynia Budát, s iszony fogta el, ha túlutazott az Astorián...
Pedig hát, igazán semmi sem kötötte a fiút ehhez a városhoz. Hiszen csak itt született, itt nőtt fel, itt volt kamasz s először szerelmes, itt lettek barátai, és itt olvasta Szindbádot is, meg az Utas és holdvilágot is.
De nem volt fővárosi egyetlen őse sem - ezért csak Idő úron múlott, mikor kezdődik majd az utazás...
És Idő úr döntött egy hajnalon.
És garabonciás lett a fiú.
Mert a garabonciás deákot félik, becsülik, tisztelik, szeretik, illendően vendégelik, meg is süvegelik ebben a Hazában.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal