12 óra filmesztétika

Előszó

Balázs Béla mondta: "a film századunk népművészete". Ez nemcsak úgy igaz, hogy a hagyományos, paraszti népművészetet napjainkban kiszorítja és fölváltja egy másik művészet, hanem úgy is, hogy a film, a mozgókép minden korábbi egyéni-alkotó művészetnél populárisabb, a népművészethez hasonlóan társadalmi méretű művészet. A kép az emberi érzékelés legfontosabb eszközévé vált korunkban.
A magyar nyelv a nézni és a látni ige közti különbségtétellel pontosan jelzi, hogy a szem csak a lehetőségét adja meg a kép befogadásának. "Nézi, de nem látja" - mondja a szólás.
A látni tudó, képértő nézőközönség kialakítása napjainkban a művészetkritika és az iskola minden korábbinál sürgetőbb feladatává vált. Az iskola, mely vállalja a szolgálatot, a leendő nézőközönség fölnevelését, a filmkultúra színvonalának emelését: a jövőnek dolgozik.
A film új, sajátos eszközöket használó, önálló formanyelvvel rendelkező művészet. Ahogy az irodalomértés föltétele az olvasni tudás, az ábécé ismerete, a képértés számára is elengedhetetlen a filmnyelv alapelemeinek megmutatása.
A magyar iskola nemzetközi méretekben is úttörő szerepet vállalt, amikor az iskolareform során a tantervi feladatok közé illesztette a filmesztétikai ismeretek tanításának szükségességét. A középiskolai filmesztétikai oktatás jellegét és alapvető feladatait a Tanterv és utasítás szabja meg. Ennek figyelembevételével készültek el az első hazai filmesztétikai tankönyvek, módszertani útmutatók és segédkönyvek. Vissza