"13 kötet a Nemzeti Könyvtár sorozatból (nem teljes sorozat)"

Előszó

Részlet az első műből:

Pandúrok nyomában
Sarlós hold

Mikor a madai újhídnál a kisebbik Sántha gyerek megint árokba taszította a kincstári forspontot, két beregszászi némettel, valami finom urakkal, meg elvett tőlük sok mindent: bárom köves gyűrűt, egy ezüst pecsétnyomót, két szép kövér órát, meg száztíz forintot s az egyik oldalra fésült szakállú osztrákot ostornyéllel még jól el is verte, hogy két hétig olajokkal kenték a spotályban a doktorok, akkor rácsapott a combjára Kántor Gyurka, egy nagyot káromkodott és megesküdött, ha végigrostálja a nyíri homokot, akkor is befogja most a gyalogbetyárt, a bitang zsiványát. Lóra ült hát haraggal, tizenhat legénye jött utána porfellegben s egy nap alatt hét falut hajtottak meg Bogdánytól Záhonyig. Másnap a halászi határt járták le lóval, legelői Kántor Gyurka magos pásztornyeregben s mind nagyobb haragban, láncban portyázták át a zsombékost, meg a tocsogókat, estére holdvilágnál caplattak a vizesréten s harmadnap reggelre ráfordultak az ibrányi homokra. Négy nap, négy éjjel így járták a földeket, de a Sántha gyereket elnyelte a Nyírség, ötödnapra aztán szétfújta dühében a szakállát Kántor Gyurka s visszaparancsolta a legényeit sötétpiros arccal, de dobra tette a városban. a falukban és a tanyáknál is, hogy ötven forintot fizet a megye annak, aki nyomát adja a madai pajkosnak.
És még akkor sem szállt el a mérge, mikor meghallotta, hogy a selyemszakállú úriember, akit ostornyéllel vert meg Sántha Pál, nem volt más, mint a beregszászi osztrák főfinánc, akit nem szerettek erre a népek. Vissza