Előszó
Tisztelt Olvasó!
15 éve város Lajosmizse történelmében: városi rangot kapott a település. Mindannyian, akiknek szülő- vagy lakóhelye ez a föld, büszkeséggel ünnepeltük az elismerést, de tudtuk: kötelez is bennünket. Jász őseink leszármazottjaiként hűnek kell maradnunk hagyományainkhoz, értékeinkhez. Hitünket és tenniakarásunkat a múltból merítve, de előre tekintve továbblépni a fejlődés útján, megőrizve identitásunkat, és mindazt, ami mizseivé tesz minket.
Biztos alapra építhettünk. Olyan közösségre, amely ismeri az összefogás erejét, amelynek tagjai, ha kellett, időt, verítéket, anyagi javakat áldoztak ezért a városért. Tartozunk ezzel a település egykori alapítóinak, akik egy jobb jövőbe vetett reménnyel és kitartó munkával kerteket és ültetvényeket hoztak létre, akik a terméketlen homokon olyan növény-, gyümölcs- és zöldségkultúrát, állattenyésztést és ipart teremtettek, amely hosszú idő óta hírnevet és megélhetést biztosít az itt élőknek. És tartozunk ezzel gyermekeinknek, és az ő gyermekeiknek, hogy majdan ők is tudjanak a mi példánkból erőt meríteni és kisvárosunkat tovább építeni.
E könyvet dokumentumnak szántuk, visszatekintésnek. Hiszen minden ünnep, évforduló arra késztet bennünket, hogy számot vessünk egy időszakkal, és sorba vegyük feladatainkat, céljainkat. Aki átlapozza a következő oldalakat, bizonyságot arról, hogy tartalmas időszak áll mögöttünk. Ahogy arról is, hogy optimista, életigenlő, dolgos nép a miénk, amely a nehéz időkben is megtalálja a fejlődéshez szükséges erőforrásokat.
Az elmúlt 15 esztendő eredményeiért sokakat illet köszönet és elismerés. Mindenkit felsorolni nem áll módomban, de főhajtásomat ezúton tolmácsolom mindazoknak, itt élőnek és elszármazottnak, akik jószívvel dolgoztak és dolgoznak ezért a városért.
Vissza