1793

Előszó

Részlet a 7. oldalról:

A vörössipkás zászlóalj

Az 1793-AS ESZTENDŐ májusának utolsó napjaiban egy párisi zászlóalj - melyet Santerre vezényelt Bretagne-ba, - átkutatta Astillé-ben a félelmetes Saudraie-erdőt. A katonák mindössze háromszázan voltak, a kemény háború ennyire apasztotta le a zászlóaljat. Ez abban az időben történt, amikor Argonne, Jemmapes és Valmy csatái után az első párisi bataillon hatszáz önkénteséből már csak huszonhét ember maradt, a másodikból harminchárom és a harmadikból ötvenhét. Legendás hősi harcok voltak ezek.
A Párisból Vendée-ba küldött zászlóaljak összesen kilencszáztizenkét embert számláltak. Egy-egy zászlóaljnak három ágyúja volt; nagyon gyors iramban szerelték fel őket. A Bon-Conseil szekció április 25-én javasolta, hogy önkéntes csapatokat küldjenek Vendée-ba; a javaslatot Lubin tanácstag terjesztette elő, Gohier volt az igazságügy és Bouchotte a hadügyminiszter ... és május 1-én Santerre tizenkétezer katonája, harminc ágyúval és egy zászlóaljnyi tüzérrel harcrakészen állott. Ezek a hihetetlen gyorsasággal felállított zászlóaljak olyan jól voltak megszervezve, hogy még ma is mintául szolgálnak a sorkatonaságnak; csak a katonák és altisztek arányszáma változott meg.
A katonák óvatosan nyomultak előre Saudraie erdejében. Nem siettek. Egyszerre kémleltek jobbra és balra, előre és a hátuk mögé; Kléber megmondotta: A katonának még a hátán is szeme legyen. Már régen elindultak. Hány óra lehetett? A nap melyik szakában voltak? Nehéz lett volna megmondani. Az ilyen vad rengetegben mindig valamiféle szürkület borong. Vissza