1848 - arcok, eszmék, tettek

Előszó

Az 1848-as forradalmak ötnegyedszázados évfordulóját országos méretű s dolgozó népünk millióit megmozgató helyi ünnepségek sora tette emlékezetessé. Nem véletlenül. Minden nép történetében vannak ugyanis olyan események, amelyek a maguk idején milliók vágyait, törekvéseit megtestesítve, tömegeket mozgósítanak, s még ha nem is hozzák el e vágyak és törekvések beteljesülését, mélyen belevésődnek a népi emlékezetbe, és átplántálódnak a következő nemzedékek tudatába. Mert a történelem nem pusztán magukból az eseményekből tevődik össze, hanem az eseményekhez kapcsolódó élményekből, példákból, amelyek erőt és bátorságot öntenek a fiakba és az unokákba is, s a tanulságokból, amelyekben - a résztvevők vagy az utódok tudatában egyaránt - maguk a puszta események újabb milliók új vágyait és törekvéseit éltető erővé válnak. S nemcsak a felemelő példákkal, hanem a kudarcokkal, a bukásokkal is ez történik. Az embert éppen az teszi emberré, hogy képes egyik-másik bukása után újra felemelkedni, s a bukás tanulságával gazdagabban tudja folytatni útját kitűzött célja felé. A siker új lendületet ad a jövőre, bukásaink ismerete nélkül azonban nem lehet teljes a jövőre való felkészülésünk. Ez a kettős tanulság egyének és népek, sőt az emberiség történelmi útján egyaránt fontos, s fontosságának tudata mind az egyén, mind a nép, mind pedig az emberiség egésze számára a múltba tekintés egyik mozgató rugója. Ez a múltba tekintés, egyik vagy másik korszak történelmi megidézése azonban csak akkor lehet teljes értékű, jövőbe épülése csak akkor lehet teljes érvényű, ha a kettős tanulságot mindenestől le tudjuk vonni, ha elődeink felemelő tetteiből és tévedéseiből, erényeiből és hibáiból egyformán tanulni tudunk. Az 1848-49-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc minden bizonnyal azért tartozik a kollektív emlékezésben legelevenebbül ható múltbeli események közé, mert milliókat átfogó lendülettel fejezte ki egy nemzedék vágyait és törekvéseit, s mert milliók emlékezetébe véste be a leveretés ellenére felemelő s a bukás miatt kétszeresen fájdalmas tanulságait. Ezek a tanulságok pedig nemcsak addig éltek, amíg a véres áldozatokat meghozó nemzedék a forradalmak vérbefojtása után következő abszolutizmus vagy az elnyomást csak eszközeiben „finomító" alkotmányos korszak társadalmi és történelmi igazságtalanságainak súlyát érezte, hanem felelevenedtek a későbbi nemzedékek tudatában is. Rájuk hivatkozott Arany János és George Cosbuc, Ady Endre és Octavian Goga, őket idézte a tőkés kizsákmányolás ellen harcba induló proletariátus, s a két világháború között a fasizmus ellen tömegeket harcba hívó kommunista párt is. Mert 48 példái és tanulságai túlmutattak a polgári átalakulás közvetlen célkitűzésein: az elnyomás felszámolására s a jogaiktól megfosztott népek nemzetközi szolidaritására szólították a későbbi korok minden haladó erőjét. Vissza