1848 Győrött és Győr-Moson vármegyében

Előszó

Az 1848 előtti Győr szellemi élete. Az 1820-ik esztendő karácsony havának 28-ik napján a győri Városház-utca végében, ott, ahol a vár bástyái az utcát lezárták, fényes gyülekezet seregtett össze. Felvonultak a két polgári őrsereg századai, ott voltak a katonai és polgári hatóságok vezetői, a püspök és a székeskáptalan képviselői.
Nevezetes esemény történt akkor: megkezdték a győri vár bástyáinak lebontását. Kapuk tárulnak az új világnak. Amikor Napóleon katonái 1809-ben megostromolták és bevették az oly sok harcot látott várat, gondoskodtak arról, hogy többé ne legyen alkalmas ellenállásra. Három évszázadon át óvott, féltve őrzött bástyáit felrobbantották. Néhány év múlva ugyan a bécsi legfelsőbb haditanács elhatározta, hogy az erődöket újjáépítteti, korszerűsíti. De a terv csak papíron készült el, sohasem valósult meg. A bécsi kongresszus után Európára ránehezedett a szent-szövetség rendőrhatalma, béke volt és háborúra a szövetségesek többé nem gondoltak.
Feleslegesnek bizonyult a győri vár fenntartása is: megengedték a lebontását. Ez az intézkedés abban az időpontban következett be, amikor Győr város történetében új fejezet kezdődött. A békekötés után, amikor Napóleon katonái elvonultak, közel 5 milliós terhet hagytak a tíz napos ostrom alatt sokat szenvedett és a hadisarccal megnyomorított városra. De ez a teher csak megsokszorozta a város polgárainak életkedvét, munkakészségét, s annak lendületében új korszakot kezdettek város életében is. A bástyadöntés megkezdése helyén megnyitották az Új-Kaput és a1 bástya helyén keletkezett utcát Újkapu utcának nevezték el, amihez csatlakozott az Újvilág utca. Milyen érdekes értelme van ez utcaneveknek. Az újkapu az újvilágba vezetett, oda, ahol pár esztendő múlva megkezdették az Új Magyarország építését Széchenyi, Kossuth és munkatársai. A napóleoni háborúkat követő gazdasági összeomlás és a devalváció ugyan kemény próbára tette a győri ipart és kereskedelmet, de terheivel és nehézségeivel megbirkózott.
A fejlődés magasbatörő irányvonalát nem törte meg az 1831. évi kolera pusztítása sem, sőt a járvány nyomában járó nyomorúság új szociális alkotásokra serkenti a győrieket. A kolera idején elárvult gyermekeknek a tűztorony emeletén rendezik be a városi árvaházat. Ekkor oldják meg a huszadik században is korszerű módon, a szegényatya intézményének megszervezésével, a szegénygondozás akkor is nehéz problémáit. Vissza