1956 igaz története

Előszó

Magyarország 1956. évi dicsőséges szabadságharcának történetét számos magyar és külföldi történész igyekezett feldolgozni. Ezek között találunk - különösen az emigrációban írt egészen kiváló munkákat. Mindmáig hiányzik azonban olyan átfogó, a diplomácia szennyes mélységeibe világító dolgozat, amely az események indítékait világpolitikai okokra vezetné vissza. Pedig ennek mellőzése az események szereplőit, 1956. még életben lévő hőseit is hamis vágányra tereli. Hősi harcunk után negyven évvel tárgyilagosan, hideg fejjel - bármilyen érzelmeket váltson is ki - hozzá kell nyúlnunk e fájdalmas XX. századi történethez. Annál is inkább, mert akadt valaki, aki e sötét attrakció függönyét - ha csak egy parányi rést mutatva is - megmozdította. Nem akárki tette. Megszólalása alkalmat és lehetőséget ad a történésznek, hogy e szűk ösvényt kiszélesítse, kitapossa. Szerény munkám kísérletet tesz e járatlan út első lépéseinek megtételére, hogy megnyissa a lehetőséget a minden bizonnyal későbbiekben előkerülő bizonyítékok és információk segítségével e galád tranzakció teljes megvilágítására.
Le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a magyar nemzet szent forradalma indította el a kommunizmus bukását, hogy a levert szabadságharc után indult meg az addig statikus világpolitikai erjedés, amely végül is a Szovjetunió és kelet-európai gyarmatainak széteséséhez vezetett. Minthogy téves politikai beidegződésen alapul annak unalomig való hangsúlyozása, hogy a kelet-német fiatalok előtt a magyar reformkommunista külpolitika a saját kockázatára nyitotta meg a határt Ausztria felé.
Vissza