1956 plakátjai

Fülszöveg

„Ávósnak nincs irgalom!" „Menjeneic az oroszolc a Kárpátolcon túira!" „Ki a icormányből a Ráicosi-rendszert is Iciszoigáió szovjet taipnyaiői(i(ai!"
Ilyen és ehhez hasonló feliratok jelentek meg 1956 lázas napjaiban a pesti utcákon - plakátokon és röplapokon, követelve a magyar függetlenséget, a megszálló szovjet csapatok kivonulását. A forradalom mindennapjaihoz szervesen hozzátartoztak az ilyen utcai falragaszok, képes üzenetek, ábrákkal illusztrált gúnyrajzok, kézi készítésű plakátok. Ezek sokszor művészi színvonalon készültek, ma azonban szinte teljesen ismeretlenek, ugyanúgy, ahogy a forradalom bukása után 1956-tal foglalkozó, természetszerűleg külföldön készült munkák is. A forradalom leverését követően Magyarországon évtizedekig nem születhettek hasonló művek, hiszen mindenfajta, 1956-ra való utalás (szöveges és képi egyaránt) tiltott volt - és ha mégis megtörtént: éberen figyelték és megtorolták így csak a rendszer lassan lazuló évtizedében, az 1980-as évek második... Tovább

Fülszöveg

„Ávósnak nincs irgalom!" „Menjeneic az oroszolc a Kárpátolcon túira!" „Ki a icormányből a Ráicosi-rendszert is Iciszoigáió szovjet taipnyaiői(i(ai!"
Ilyen és ehhez hasonló feliratok jelentek meg 1956 lázas napjaiban a pesti utcákon - plakátokon és röplapokon, követelve a magyar függetlenséget, a megszálló szovjet csapatok kivonulását. A forradalom mindennapjaihoz szervesen hozzátartoztak az ilyen utcai falragaszok, képes üzenetek, ábrákkal illusztrált gúnyrajzok, kézi készítésű plakátok. Ezek sokszor művészi színvonalon készültek, ma azonban szinte teljesen ismeretlenek, ugyanúgy, ahogy a forradalom bukása után 1956-tal foglalkozó, természetszerűleg külföldön készült munkák is. A forradalom leverését követően Magyarországon évtizedekig nem születhettek hasonló művek, hiszen mindenfajta, 1956-ra való utalás (szöveges és képi egyaránt) tiltott volt - és ha mégis megtörtént: éberen figyelték és megtorolták így csak a rendszer lassan lazuló évtizedében, az 1980-as évek második felében, ellenzéki szereplők munkálkodásában, a forradalom harmincadik évfordulóján, majd Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai újratemetése előtt és a 301-es parcellába tervezett emlékműpályázatkor születhettek ilyen témájú alkotások.
Sümegi György művészettörténész arra vállalkozott, hogy 1956-nak alig vagy egyáltalán nem ismert oldalát villantsa fel: könyvében a forradalommal kapcsolatos plakátokat, röplapokat mutatja be. Gondosan elemzi a forradalom és szabadságharc alatt, illetve annak bukása utáni hónapokban idehaza készült alkotásokat, de kitér a külföldön az ötvenes évek második felében, a hatvanas évek elején kiadott és terjesztett művekre is; így például a lengyelek alkotta, a forradalom mellett kiálló, a magyarok megsegítését sürgető munkákra, vagy a nyugati országokban - beleértve a magyar emigrációt is, Argentínától Svédországig - a menekültek mellett megszólaló és az orosz elnyomás ellen tiltakozó, a forradalomra emlékeztető falragaszokra és programismertetőkre. A szerző ezután részletesen foglalkozik az 1980-as évek második felében keletkezett művekkel (Pintér Ferenc, Bokros Péter és az Inconnu csoport, Ducki Kristóf, Pócs Péter, Schmal Károly munkáival), de az 50. évforduló idején - amikor ismét jelentős, plakáttörténeti szempontból is fontos együttesek születtek - készült kompozíciókat is elemzi. Sümegi György könyve kétségtelenül előzmény nélküli munka, amely tovább árnyalhatja és mélyítheti az 1956-os forradalomról és szabadságharcról alkotott képünket. Vissza