Fülszöveg
Habomban ölni sokféléképp megengedett, sőt kötelező - ennek a feszültségét és rémségeit ábrázolni klasszikus írói feladat. A legnagyobbak azonban még valamit tudnak az elképesztő leírásokon túl. Tudják, hogy az izgalmas kérdés épp a gyilkolás ellenkezője: hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben? Erről mesél Balzac és Jack London, Pirandello és Örkény. Ezen a vizsgán buknak el Maupassant Gömböcének hősei - pedig nekik még >lniük sem kell. Huszonkét feledhetetlen elbeszélés századok harcmezőiről. :
iilB^iMiim
li
^ r
Ví
I'-
m
I t
KOSSUTH KIADÓ
„Jerome iiearing hátrahúzta a puskaja kakasát, szeme a konföderációs katonákon, találgatva, hogy melyiknek is szánhatna golyót a legtöbb reménnyel: hadd legyen még egy özvegy, vagy árva, vagy fiát sirató anya a földön, netán mindhárom egy személyben - mert Searing közlegényből, jóllehet ismételten visszautasította az előléptetést, nem hiányzott azért bizonyos ambíció." (Ambrose Bierce)
„A bosnyák gyors kézzel tépi...
Tovább
Fülszöveg
Habomban ölni sokféléképp megengedett, sőt kötelező - ennek a feszültségét és rémségeit ábrázolni klasszikus írói feladat. A legnagyobbak azonban még valamit tudnak az elképesztő leírásokon túl. Tudják, hogy az izgalmas kérdés épp a gyilkolás ellenkezője: hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben? Erről mesél Balzac és Jack London, Pirandello és Örkény. Ezen a vizsgán buknak el Maupassant Gömböcének hősei - pedig nekik még >lniük sem kell. Huszonkét feledhetetlen elbeszélés századok harcmezőiről. :
iilB^iMiim
li
^ r
Ví
I'-
m
I t
KOSSUTH KIADÓ
„Jerome iiearing hátrahúzta a puskaja kakasát, szeme a konföderációs katonákon, találgatva, hogy melyiknek is szánhatna golyót a legtöbb reménnyel: hadd legyen még egy özvegy, vagy árva, vagy fiát sirató anya a földön, netán mindhárom egy személyben - mert Searing közlegényből, jóllehet ismételten visszautasította az előléptetést, nem hiányzott azért bizonyos ambíció." (Ambrose Bierce)
„A bosnyák gyors kézzel tépi a szilvát, és dobálja lefelé valakinek.
Már bizonyos, hogy csak ketten vannak. Az Is bizonyos, hogy lopnak. Ha nem lopnának, nem sietnének, se pedig oly félőn nem pillantgatna a bosnyák körül.
No, nem várok tovább, a kutya mindenit!
S újra fölemelem a puskát.
Ebben a pillanatban női kacagást hallok." (Gárdonyi Géza)
„Az arcot sokhetes vörösesbarna szakáll borította. Távol ülő kék szeme sarkában a kis nevetőráncok az egész arc fáradt és feszült kifejezése ellenére is látszottak.
Mindezt élesen és tisztán látta, hiszen a másik alig hat méterre volt tőle. Csak másodpercek teltek el az arc feltűnése óta, és ő már vállhoz emelt puskája mögül figyelte. Újra megnézte az arcot, és tudta, hogy az az ember már a halál fia. Ilyen tiszta célpontot ilyen közelről lehetetlenség eltéveszteni." (/oc/c London)
I
„Rettentően erolkodott, hogy erös maradjon, lenyelte zokogását, rnint a gyerekek, de a könnyek kitörtek, ott tündököltek szemhéjai peremén, és egyszerre két kövér könnycsepp buggyant ki szeméből, lassan végiggördült arcán. A többiek gyorsabban követték az elsőket, mint a sziklából i. kiszűrődő vízcsöppek, és szabályosan peregtek le keblének kidudorodó halmaira.
Egyenesen ült, merev tekintettel, rideg és sápadt arccal, abban remény-I kedve, hogy nem látják. ^ De a grófné észrevette, férjének
intett. Az vállat vont, mintha mondaná t »Sajnálom, én nem tehetek róla.« I Loiseau-né némán, győzelmes ' mosollyal mormogta: - Gyalázatát siratja f (Guy de Maupassant)
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal