25 év sportsikerei

Fülszöveg

1945. A pályák egykor oly üde gyepét bombatölcsérek csúfították, üszkös-füstöt maradványok jelezték a lelátók helyét. Lerombolt öltözők, kiégett tornacsarnokok, üresen tátongó szertárak...
Volt valami nagyon felemelő abban, hogy a munkára való mozgósítás ama nagy pillanataiban nem kellett külön felhívni a figyelmet a sportélet élesztgetésére. Sokan tudták, hogy az is része korunk egyszerű embere mindannapjának.
Az bizonyos, hogy a felszabadulás előtti magyar sportélet nem teremtette meg - nem is akarta megteremteni - a széles tömegek igényeivel, vágyaival való teljes összhangot. Így hát a sport haladó gondolkodású hívei - elsősorban a munkás sportolók - régtől óhajtották a változásokat. A társadalmi viszonyok elszabadulás utáni változása lehetővé tette, hogy az új élet új formái között, az új szükségleteknek és céloknak megfelelően alakuljon át hazánk sportélete is.
Azok, akik a sportélet beindítására, újjászervezésére és a szükséges változások véghezvitelére vállalkoztak, vagy minderre megbízást kaptak, többségükben olyan emberek voltak, akik egyrészt komoly sportszakmai ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeztek, másrészt pedig azok sorából kerültek ki nagyszámban, akik a két világháború között és alatt sokat tettek azért, hogy a társadalmi változások bekövetkezzenek. Mivel Magyarországon népszerű volt a sport, sikerült maguk elé állítaniok a becsületesen gondolkodók jelentős tömegét. Idősebbeket és fiatalokat egyaránt. Vissza