Tabularium psychiatriae

Előszó

Az agy, e leginkább "emberi" szervünk a valóság végtelen ingeráradatát, az információk érzékszerveken bejutó megszakítatlan folyamatát kategóriákba sűríti. A kategóriák alkotása során a valóság ugyan veszít sokszínűségéből, az árnyalatok elnagyoltabbak lesznek, a kategóriákat viszont "kezelni" tudjuk. Az emberi gondolkodás termékei, a fogalmak, ezek osztályai, a közöttük kialakított hierarchikus rend segítségével a világ "emészthetővé" válik számunkra. Nem véletlen, hogy a tudományos megismerés is a fogalmak tisztázásával, azaz a kategóriák egyértelmű tartalmi meghatározásával, s a közöttük lévő választóvonalak meghúzásával kezdődik. Ugyanakkor az is kézenfekvő, hogy e fogalmi határok, s a közöttük elhelyezkedő valóságtartalom nemegyszer önkényes, mesterkélt, vagy legjobb esetben szakmai testületek konszenzusán alapul.
Az emberi gondolkodásnak ezek a sajátosságai, előnyei és buktatói különösen jellemzőek az olyan tudományterületre, mint az elme- és lélekgyógyászat, amelynek fogalomkincse a többi orvosi szakterületet meghaladó mértékben humán vonatkozású, vagyis specifikusan emberi adottságainkkal (is) foglalkozik (tudat, gondolkodás, érzelem stb.) E területen még nehezebb egyértelmű fogalmakat alkotni. A pszichiátria története jelentős részben ugyanannak a valóságnak új meg új fogalmi készlettel leírásra tett kísérlet.
Századunk második felében a kutatások nemzetközivé válása olyan nyelvezet kialakítását tette nélkülözhetetlenné, amelyet minden szakember egyformán ért és egyformán használ. A hazánkban is használatos nemzetközi kategóriarendszerek (Betegségek Nemzetközi Osztályozása, vagy az amerikai Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) ma már általánossá vált, s tan- és kézikönyvek alapján képezi. Vissza