Világtörténelem - Az ókor és középkor Nagy Károlyig

Előszó

Részlet a kötetből:

ŐSKOR.

1. Az emberiség történetének azt a korát, melyből nem maradtak fenn írásos emlékek, amelyről minden ismeretünket a földben talált leletanyag (csontvázaik, eszközök) szolgáltatják, őskornak vagy történelem-előtti (praehistorikus) kornak nevezzük. A történeti kor tehát, amelyben mi is élünk, alig 5000 esztendős. A történelemelőtti kor viszont sóik tízezer évre nyúlik vissza, ott kezdődik, amikor az első ember feltűnt a földön, s akkor végződik, illetőleg alakul át történeti korrá, amikor az ember sorsáról már az írás tájékoztat.
2. Az a kor, melyből az első emberi nyom származik (egy állkapocs, melyet Heidelberg közelében találtak, s melyről a legrégibb embert homo Heidelbergensis-nek nevezik), még nem volt éghajlat szempontjából a mienkhez hasonló. Nagy lehűlések (jégkorszakok) váltakoztak nagyobb felmelegedésekkel, s ennek megfelelően változott a terület növényzete és állatvilága. Ebben az úgynevezett diluviumban (melyet tehát csak részben lehet jégkorszak-nak nevezni, hiszen lehűlés és felmelegedés váltakoztak benne), a legutolsó lehűlést megelőző felmelegedés idejére lehet tenni az ember feltűnésének első, biztos nyomait.
3. Az ősember történetének első korszakát valószínűleg azok a küzdelmek töltötték ki, melyeket a puszta fennmaradásért, az élelem megszerzéséért, a természet erőivel való harcban és az ősállatokkal (a barlangi medvével) szemben folytatott. Nagyon hosszú időbe kerülhetett, míg ez a barlangokban, fák tetején meghúzódó ember eszközöket talált, melyek segítségére voltak a létért vívott küzdelemben. A történet előtti korszakokat ezeknek az eszközöknek az anyaga szerint szoktuk elnevezni, s ilyen értelemben beszélünk régebbi, vagy csiszolatlan (paleolit), újabb vagy csiszolt kőkorszakról (neolit), réz-, bronz- és vaskor szakról. Ez utóbbi már a történeti korba vezet át bennünket. Vissza