A hírszerzés és kémkedés története I-III.

Előszó

Mi indított bennünket, a szerzőket, a hírszerzés s kémkedés történetének megírására?
Elsőbben is az a körülmény, hogy a külföldön szinte nyakra-főre jelentek meg az utóbbi időben olyan kisebb és nagyobb művek, amelyek ezzel a rendkívül érdekes kérdéssel foglalkoztak, a legtöbb esetben azonban sajnos, a dolog lényegének lelkiismeretes ismertetése nélkül, avagy a nélkül, hogy a hírszerzés és kémkedés történetét és célját becsületesen megvilágították volna. A legtöbb ilyen könyv eseményanyaga túlzás volt, de mindenesetre igen jó üzletnek bizonyult a kiadó számára.
A mozgóképszínházakban is egymást érték azok a darabok, amelyek regényes történetekkel fűszerezetten a kémkedést is belekapcsolták eseményeik keretébe, azonban az esetek többségében, itt is hamis, tehát el nem fogadható formákban.
Mi olyan állami, szorosabban véve azonban inkább katonai szolgálati ágazat általános működésére akarjuk felhívni a közönség figyelmét, amellyel eddig, valljuk meg az igazat, nem igen foglalkozott behatóbban a magyar irodalom és így a közönség csak azt tudta, hogy létezik a háttérben, a sötétben, hogy furfanggal, ravaszsággal, elszántsággal, hazugsággal, lopással, betöréssel, méreggel, tőrrel, bombával, szerelemmel stb. is dolgozik. Azt azonban már nem igen tudta, mert nem is igazolta be neki senki, hogy a hírszerzés és kémkedés a hadvezetőség legfontosabb segítőeszköze és arra való, hogy felesleges vérontás ellen küzdjön azáltal, hogy kellő időben leleplezi az ellenség szándékát és féltve őrzött gyilkos eszközeit.
Ilyen alapokon tehát könyvünk célja ismeretterjesztő is. Vissza