55 pasziansz

Előszó

Aki jó társaságban akar kártyázni, az játszék egyedül. Rakjon paszianszot, aminek több előnye van: nem lehet egy fillért sem veszíteni, addig és annyit játszik az ember, amennyit akar, végül nem kell vesződnie a kellemetlen partnerekkel.
Sokan azt hiszik, hogy a pasziansz a múlt századok letünt divatja, és ma legfeljebb idősebb hölgyek kizárólagos szórakozása. Ez bizony nincs így. Korra és nemre való tekintet nélkül ugyanis rengetegen paszianszoznak és ha a fiatal lányok a paszianszot majdnem csak annak tekintik, hogy sikerült kijövetele esetén szívük titkos vágya teljesüni fog, mégis vannak nagyon sokan, akik a paszianszot valóságos tudományos tökéletességgel művelik.
Vannak notórius paszianszozók, akik leélik életüket anélkül, hogy egy-két pasziansznál többet ismerjenek és ezt az egy-kettőt rakják rendületlenül százszor is naponta, viszont tudunk olyasvalakiről, akinek óriási tekintélye van társaságában, mert tizenöt passzianszot is ismer. Vannak akik fennen hirdetik, hogy paszianszozni lelki szegénység, mert ha már unalom, legyen olvasás az elűzője. Lehet, hogy túlságosan egyszerű, éppen csak a kártyakeverés szeszélyétől függő játékocskák rakosgatása valóban nem jelent lelki felüdülést, aki azonban megismeri azokat a játékokat, amelyekhez remek kombinációs képesség, tehetség, ügyesség kell, az rá fog jönni arra, hogy a pasziansz egyike a legjobb gondűzőknek. Vissza